Az úgy volt...

hogy nem írok többet.

De most muszáj, különben belehalok.

Ha nem a rohammentő visz el, nincs bajom, és nyugodtan lehet rajtam gázolni. A fiúknál érzéketlenebb társaságot most nehezen találnék. Marad a párna sarka...
Meg az övsömör, ami most rohadtul nem hiányzott, és annyira fáj..

Mindig találok nekik mentséget, hogy egyessel kezdődik a személyi számuk, hogy nem egy  autista / asperseres közülöük, hogy nem akarnak bántani, de mégis megteszik.

És fel sem tűnik. Így egyszerű női praktikák, hogy durcizok, vagy bármi, teljesen esélytelen.
És potyognak a könnyeim. ...

Zárom soraim

Úgy döntöttem, nem is próbálok már ide írni többet.

Ennek több oka is van :
- sokszor ami foglalkoztat, amit mesélni tudnék, nem olyan, amivel érdemes dicsekedni. Sok emberben csak sajnálatot szül, de olyan is van a közvetlen közelemben, akit egyszerűen nem érdekel még úgy sem, ha esténként mesélem.
- egyelőre nincs kedvem a nagyvilágnak elmagyarázni, hogy hogyan küzdünk nap mint nap, mikor a sikereink olyan kicsik a még Apa szemében is, hogy nem érdemlünk dicséretet. Pedig ha tudná(k), mennyi meló van abban, hogy egy autista gyermek kimondja hogy, tévedett, vagy felismeri hogy vicceltem, biztos megjutalmazná.
-  nem sikerül semmilyen áron közelíteni  Apát vagy Benit Gusztihoz. Ennek első részét azt hiszem feladom, (míg úgy látom fontosabb a bicaj és a gombaszedés Gusztinál - legalábbis jóval több időt emészt)  másikhoz még keresek testvérterápiás lehetőséget.

Ha lesz pozitív fejlemény, talán írok. Addig pedig elvonulok egy másik blogra, ahol csak magamnak jegyzetelek.

2x10 az van hogy 20

Tegnap megünnepeltük a fiúk szülinapját.
A két 10 éves hozta a formáját, és már tervezik a következő alkalmat, mikor is pénteken az osztálytársaikkal ünnepeltethetik magukat.
Az érv pedig, hogy ilyet egy 10 éves nagyfiú már nem csinál (nem hisztizik, stb.) semmit sem hat.

A 20 év, az enyém. Néha úgy érzem, ennyit öregedtem mellettük :)


 

Beni versenyez

tiszta Apja...

Guszti rohamai

Mindennapjainkat jelenleg Guszti dührohamainak kikerülése / csapdába ejtése határozza meg.
A mai nap gyöngyszeme, mikor Nagymama spagettinként makaróni tésztát tett az asztalra, és Guszti sikítófrászt kapott. Mikor végre lenyugodott annyira, hogy beszélni tudjon, sírva kérte Nagymamát, hogy
legközelebb olyan spagettit csináljon, aminek "NEM LÁTSZIK KI A LUKA"

Táborok

Július 15-től a két fiú két táborba járt.
Meg volt ennek is a szépsége, és jó is lett volna, ha nem mérgezi meg, hogy Gusztit szerdáig bírták csak elviselni. Csütörtökön kérték, hogy ne is vigyem, aztán péntekre ismét becsatlakozhatott a programokba.

Beni viszont nagyon élvezte, Geronimo táborban volt a Budakeszi vadasparkban.

Okosítás és uszoda mellett

Július első két hetében Gusztit fejlesztő órákra és a szentendrei uszodába hordtam, de mellette kellett egy egy meglepi programmal is előállni. 

Ilyen volt a szentendrei közlekedési múzeum is. Nagyon bejött nekik.