Mikulás

Az iskolában személyesen is járt a Mikulás. 

Sajnos már azt nem hiszik el, hogy csak virgácsot kapnak, ha rosszak, de azért Beni igyekezett az ágy alá rejteni, hogy bizony virgács is volt az ablakában. 

Hoki torna - november 10.

Beni a  hátsó sorban, jobbról a második. 

Váltott lovakkal

Állandósult a helyzet, hogy hol az egyik gyerek "rossz", hol a másik. Abban szinte sosincs részem, hogy a suliba azzal fogadjanak, hogy mindkét gyerek rendes volt.
Hétfőn a Guszti szabotált minden munkát, suliban és uszodában egyaránt, kedden a Beni kapott egy egyest, szerdán a Gusztinak volt egy dührohama, ami miatt telefonáltak, hogy menjek be érte (utóbb aztán megnyugodott, mégsem kellett mennem). Ma állítólag nem volt különösebb gond. Na, majd holnap. Azon veszem észre magam, hogy a délutánokban merülök le teljesen. Fél négy körül érünk haza, és még ha semmilyen edzés sincs aznapra, akkor is gyakran több, mint 2 óra, mire mindkettő végez a leckével, köszönhetően annak, hogy Beni minden részfeladat közt, minden elrontott számolás vagy kihagyott betű miatt  hisztizik, Guszti pedig maga által kitalált feladatokat végezne, nem érdekli mi a lecke.

Ez volt a második hetünk egyébként az úszó suliban, ahova a Guszti miatt írattam be a fiúkat. Ui. hogy mozogjon ő is valamit. Az első alkalommal még gondoltam, míg úszni tanulnak, és is úszok egy pár hosszt, de mivel alig   20 perc után szóltak, hogy Gusztit nem vállalják, ha így viselkedik, azóta csak a kispadról lesem, mit csinál. Szerencsére az első alkalom óta javult a magatartása, de így is minden alkalom előtt görcsben van a gyomrom. Két másik gyerek van még a csoportban, akinek az anyja árgus szemekkel nézi G. mit művel. Még első órán jelezték, hogy vagy ők, vagy a Guszti, ha nem változik a viselkedése.
Utálom ezeket a helyzeteket, de megfogadtam, hogy nem állok szóba ezekkel a mamákkal. Nem tudom mit csinálnának, ha nekik lenne egy Gusztijuk a rózsaszín kislányok helyett.

Túl az első nyavaján

Beni átesett az első betegségen.

Profin időzített :)
A négy napos, huszonharmadika körüli szünet után a héten szerdán, csütörtökön és pénteken kellett volna suliba menni, és szombattól jövő hét végéig őszi szünet van.
A csibész kedd este belázasodott ( alább sem adta 40 foknál), majd egy éjszakába nyúló priznicelés után csütörtökön is itthon lábadozott. Semmi más tünete nem volt, minthogy étvágytalan és nyűgös volt. Mára elmúlt minden oka annak hogy itthon maradjon, úgyhogy elment suliba.
Persze, mert ma Halloween buli van délelőtt, délutánra meg egy szülinapi meghívást kaptak.
Én is meggyógyultam volna.
Nekem meg mázlim van, mert még lázas állapotában, mikor azért pityergett, hogy nem fog tudni bulizni menni, megígértem neki, hogy ha nem gyógyul meg, elviszem én jövő héten abba a játszóházba, ahol most a szülinap lesz.
Ezt most megúsztam.

Elmaradásaim

Tudom, hogy nem igazán van mentségem, hogy elhanyagoltam a bejegyzéseim, így nem is mentegetőzöm. 

Elkezdődött a suli, és az első pár hét után, lassan mindketten beleszoknak, hogy nincs lazsálás, hisztizés, üvöltözés, Gusztinak asztal alól kukorékolás. Míg az első hetekben Gusztival volt több gond, mostanában ő inkább dicséretet kap, és gyűlnek a csillagos ötösök a füzetében. Ha akar, igenis tud.

A szeptember az iskolai programokhoz idomuláson kívül még orvoshoz járással telt. Gusztinak volt egy kisebb beavatkozása - utólag nézve majdnem teljesen eredménytelenül, és voltunk a szokásos éves neurológiai kontrollon is. Hagytam magamnak pár hét szusszanásnyi időt, majd én is megpróbáltam kideríttetni, mi az oka a fél éve húzódó köhögésnek, náthának. A jó hír, hogy nincs semmilyen gyulladás az arcüregben, és az orrsövényferdülésem (ami most derül ki, hogy van) szintén nem olyan, hogy most kell hozzányúlni. A rossz az, hogy reflux okozhatja a tüneteket, úgyhogy bár a cukor miatt már több mint két éve szedett korábbi gyógyszeremről leállítottak, erre  kaptam egy újat, egy új problémára. Most várom a hatását...

Voltunk a szokásos éves családi találkozón is. Szép időnk volt, jól éreztük magunkat. Ez egy helyes kép, ahol a jelenlevő dédunokák állnak tornasorba: 

Ákos, Máté, Beni, Guszti, Johanna, Bogi, Ottó,Bulcsú, Dorka, Boróka, Nóri, Mátyás, és 4kézláb Kincső.

hiányzott: Zsófi, Vince, Luis, Dani, Adri és Heni.

Utolsó hét itthon

Augusztus 25-26-án a kenesei lecsófesztiválon coltunk. Már hazafelé a kocsiban jeleztem a majmoknak, hogy hétfőtől utolsó szünidei hetük kezdődik. Azóta is próbálom a fejükbe verni, de úgy érzem nem túl nagy sikerrel. Legalábbis Gusztinál szerintem lesznek gondok. 

Megígértem nekik, hogy az utolsó héten legkésőbb elmegyünk a MiniCity-be, ahogy korábban is terveztük, csak mindig nagyon meleg volt.

A közelben van a Mentőmúzeum, hát azt is megnéztük. Azt ha lehet, még jobban szerették.

Zalalövő

A huszadikai hosszú hétvégét az Őrségben töltöttük.  

 Volt sok pancsolás (Borostyán tóba pl.), de 

 jutott idő arra is, hogy valamit tanuljanak a tájról. 

Lassan telnek a hetek...

legalábbis nekem nagyon hosszúnak tűnik ez a nyári szünet.

Miután hazajöttünk a nyaralásból, itthon töltöttünk egy hetet a fiúkkal, majd Beni járt egy hétig tenisztáborba Budaörsre. Gergő vitte és hozta.
Utána még egy szabad hetük volt, amibe sikerült egy pár napos nyári vírust is zsúfolni, de egyébként békességben, itthon telt. Beni teljesen lefoglalta magát a villanyszerelési munkálatokkal. Be akarja vezetni az áramot a kerti játszóházukba.
Közben Nagymama is túlesett a csípőprotézis műtéten, szerencsére a kórházi szobában tapasztalható forróságtól eltekintve semmi rendkívüli nem esett. Illetve minden legalább úgy alakul, ahogy számítottunk rá.
A nap egy részét itthon töltjük, próbálok dolgozni is mellettük, de van hogy elviszem őket valamerre. Múlt héten jártunk pl. a Tűzoltómúzeumban.

Ezen a héten Beni úszótáborozik. Ez is napközis tábor, naponta 8 és du. 4 között a közeli uszodában és iskolában szórakozik. Nem mindegyik úszóedző van megelégedve a magatartásával, de még nem zavarták haza, talán nem olyan rossz.

Suli kezdetekor beíratom Gusztit is, lesz ami lesz...

Túl a nyaraltatáson

Akárhogy igyekszik élvezni az ember lánya a nyaralást, azért igen fárasztó tud lenni. Még így is, hogy nem igazán kellett főzni magunkra.

Egy szűk hetet Szlovéniában töltöttünk, majd egy hetet Sommonyban, Bonnyán.
A szlovéniai napok a fürdésről, aqua parkokról, és a Lasko-i sörfesztiválról szóltak.

Különleges programok mellett a gyerekek gondoskodtak az állandó mosnivalóról, hol kocsiba hányás, hol ágyba pisilés módszerével, de munka ügyben szerencsém volt, nem volt nagyon megterhelő, hogy közben is kellett dolgoznom.

A somogyi pihenés inkább a biciklizésről szólt, és bár én a gyerekekkel töredékét sem tekertem annak, amit Gergő előadott, jó volt így is.

Többször jártunk a Balatonnál is, és a fiúk megtapasztalhatták milyen egy cirkuszi előadás.  Betegre röhögték magukat :)

Erdei iskola

Minden várakozásomat felülmúlták a gyerekek, nem kellett értük menni. Azaz nem volt olyan nagy gond, amit ne tudtak volna megoldani.
Végük külön szobában helyezkedtek el, egy épületben, de külön hálóban. Beni a nagyobbakkal és egy tanárbácsival, Guszti pedig a tanító nénijével.
Beni nagyon helyesen számon tartotta, illetve számon is kérte, hogy a tanító néni beadta e a Gusztinak a szokásos gyógyszerét reggel és este.
De volt olyan is, hogy egy alkalommal, mikor Guszti úszógumik nélkül döntött úgy, hogy beugrik a medencébe, és két nagyobb gyerek húzta ki, Beni elővette a tanítónénit, és azt mondta neki
"Hallom a Guszti beesett a vízbe, és te nem voltál ott. Hogy vigyázol rá?"

Merész, de nagyon édes...

Évzáró

Már jó egy hete, június 8-án volt ez évzáró és bizonyítványosztás. Meglepetések nem értek, de dicsekedni sem kell. Beni kitűnően teljesített minden tantárgyi feladatot, de a magatartása "változó". Rajta kívül mindenki érti, hogy ez csak 3-as, de őt is felvilágosítottuk. Ígért mindent, de persze úgyis elfelejti.

Guszti a nulladikosoknak  járó oklevelet kapta, így írásos értékelése most nincs, de a megelőző beszélgetésekből tudjuk, hogy  szépen haladt, és jövőre reméljük magabiztosan tudja végezni az elsős anyagot.

Tanév vége

Pénteken ballagással és bizonyítványosztással véget ért első iskolaévünk.
Ezen a héten erdei táborban vannak a gyerekek, és hogy még mindig nem hívtak, hogy menjek értük, mert annyira rosszak, az csak jót jelent. Ha végig kibírják, pénteken szedem össze őket itt. 

Jövő héten aztán kitör a nyári szünet, én meg törhetem a fejem, mit kezdjek velük. Jövő hetünk mindenesetre itthon, és a kazáncserével és a napkollektorok szerelésével fog telni.

Közben a kertben áll már a medence, így igazán jó dolguk van itthon akkor is, ha nem megyünk sehova.

Alszik

mikor nem kéne, és nem alszik mikor kéne.

Ő Guszti.
Ma arra mentem be a suliba, hogy a srácok lábujjhegyen közlekedtek. Guszti belaudt az utolsó órán. No nem a padban. Van jó néhány párna a földön a játszósarokba, és ott pihent egy nagyot :)

Benire csak annyi igaz, hogy nem alszik, mikor kéne... Őt nem lehet leütni, és mintha soha nem is fáradna el.

Az anyák napja

... idén nem hatotta meg a fiúkat.

Extra mennyiségű rosszalkodást időzítettek aznapra, bár a templomban azért elmondták a kis versüket.
Igaz, hogy a ruhájukat húzogatva és ásítozva, de ez már részletkérdés.

Kertészkedés folyamatosan

Sokat szépült a kertünk, bár még nincs minden kész, amit terveztünk, azért napról napra alakul. A gyerekeknek alkalmanként kedvük támad segíteni, de inkább csak olyankor, ha van valami szaki a környéken. Így például múlt héten is, mikor Beni állandóan a kertészek körül sertepertélt, és incselkedett velük, hogy hány ezer forinttal fognak kevesebbet kapni csak azért, mert ő végzi a munkát helyettük.

Húsvét után tavaszi szünet

A gyerekek először minket pihentek  ki, mikor húsvét előtti héten a nagyszülőknél laktak, mi meg az olaszoknál voltunk síelni, most meg a mozgalmas húsvéti locsolkodás és csokimajszolás után itthon élvezik a tavaszt.

Reggeli után gyorsan elvégezzük a napi házi feladatot, aztán 9-től már szabad a pálya. A trambulinnak töretlen sikere van. Igaz egy hétig nem voltak itthon hogy használják, de most minden nap órákat töltenek el vele.
Nagyon jó dolguk van, csak néha nem tudják.

Ha elég az ugrálásból, görkoriznak, aztán bicajoznak, mászókáznak, rollereznek, és persze közben engem is nyaggatnak, hogy barkácsoljunk  már valamit.

Elmentünk és megjöttünk

A hosszú hétvége alatt síelni voltunk a gyerekekkel, ezúttal is Lofer-en.
Guszti teljesítménye hullámzó, ha megfeledkezik arról, hogy "babásan" viselkedjen, ahogy ő mondaná, akkor alig érjük utol, egyedül megy le minden kék vagy piros pályán (néha feketén is), de ha rájön az "ötperc", a kék pályán is jajveszékelve csúszik le, és mondogatja, hogy ez túl meredek.

Beni persze hozta megint a formáját. Amennyire ritkán esett a Guszti (aki mindig a biztonságra törekszik) annyira vakmerő a Beni. Volt jó néhány esése, mikor a lábát fogta, hogy hú de fáj, aztán szerencsére nem lett semmi komoly baja - csak én aggódtam magam betegre.

Idénre nekik ez volt az utolsó csúszásuk, mi még ha találunk havat április első hetében Olaszországban csúszkálunk egy kicsit.

Lassan tavaszodik

Előkerültek a bicajok, igaz, először még akkor, amiikor hó állt az udvaron.
Azóta nap mint nap használják, annyira, hogy hétvégén sikerült a két bicajnak mind a négy kerekét kilyukasztani.
Így hát azóta feltérképeztem hol van a közelben bicikli szervíz, és hogy hogyan fér be a kocsiba egyszerre a két bringa.

Spenótot kakaóval

Egy reggel az iskolában Guszti így válaszolt, mikor megkérdezte egy tanítója, mit reggelizett.
A spenóton ez esetben a tejbegrízt kell érteni, de hogy miért keverte össze, azt nem tudom. Talán hasonló az állaga.

Mindenesetre a tejbegríz reggeli után este is követelte hogy főzzek neki tejbegrízt, és elég nehezen sikerült a fejébe tuszkolni, hogy délutántól már nem kaphat tejterméket.    

Lofer - sielés

Múlt héten az ausztriai Loferben voltunk síelni.

Rengeteg hó  volt, esett is közben, kb.másfél napunk volt, mikor sütött a nap.

Amikor végre kisütött, hidegebb lett jó pár fokkal.

Beni egy fél nap alatt belejött a síelésbe, nagyon szépen megy, de sokat kockáztat, lemegy a pályáról vagánykodni.

Guszti második nap jutott el oda, hogy ő most már csak egyedül hajlandó menni.  Ügyesen lejön minden kék és piros pályán, kanyarog, hóekézik, és közben folyamatosan dalol / versel / szaval. Be nem áll a szája.

Most már korrigálta a felvonók nevét is, amit korábban úgy hívott, hogy kamionos, az most már kabinos, a sárkányos már csákányos, csak a régi típusú ülőszékes maradt meg „hintázós”-nak.

Hazafele izgis volt, mert délig még síeltünk, itthon pedig Bicske előtt az autóval történ valami. Később kiderült a turbója  ment tönkre, így csak lassú tempóba, (max 100km/h) tudtunk onnan haza csorogni.

Képeket hamarosan töltök, addig is itt egy a facebookról.

Bizonyítványosztás

Síelés gyerekekkel - gyerekek nélkül

Nem mintha nehéz lenne összehasonlítani, milyen gyerekekkel illetve nélkülük síelni, de idén úgy alakult, hogy velük és nélkülük is Rauris-ban voltunk.
A gyerekmentes síelés alatt rengeteget aludtam, (este nem ritkán már 8 előtt elnyomott az álom) de amilyen nehéz feltölteni az alvás-raktárakat, olyan gyorsan ki is lehet üríteni. Gyakorlatilag a szilveszter éjszaka elég volt hozzá, hogy úgy érezzem, megint ébren is tudok aludni.

Ma végre elkezdődött a suli újra. Amennyire a gyerekek húzzák a szájukat, hogy miért van vége a szünetnek - én annyira örültem annak, hogy ismét kiszámítható rendben kelnek, mennek, és főleg, hogy  csönd van körülöttem délelőtt.

Karácsony itthon

Békésen, és szépen telt az első karácsonyunk az új házban.
24-én délelőtt még  Beninek egy hokimeccse volt, ahol a gyerekek a szülőkkel játszottak, így Beni ellenfele többek közt az apja volt.

Mi Gusztival a nézők közt fagyoskodtunk, vagyis inkább én fagyoskodtam, ő meg itta az apja ásványvizét folyamatosan.

Szenteste négyesben voltunk. Beni örült, hogy megint kaptak karácsonyfát, mert ahogy ő összerakta, a jó gyerekeknek hoz az angyalka, a rosszak pedig kénytelenek megvenni az út mentén a fenyőárusoknál, és magának kell feldíszíteni.