Hoki torna - november 10.

Beni a  hátsó sorban, jobbról a második. 

Váltott lovakkal

Állandósult a helyzet, hogy hol az egyik gyerek "rossz", hol a másik. Abban szinte sosincs részem, hogy a suliba azzal fogadjanak, hogy mindkét gyerek rendes volt.
Hétfőn a Guszti szabotált minden munkát, suliban és uszodában egyaránt, kedden a Beni kapott egy egyest, szerdán a Gusztinak volt egy dührohama, ami miatt telefonáltak, hogy menjek be érte (utóbb aztán megnyugodott, mégsem kellett mennem). Ma állítólag nem volt különösebb gond. Na, majd holnap. Azon veszem észre magam, hogy a délutánokban merülök le teljesen. Fél négy körül érünk haza, és még ha semmilyen edzés sincs aznapra, akkor is gyakran több, mint 2 óra, mire mindkettő végez a leckével, köszönhetően annak, hogy Beni minden részfeladat közt, minden elrontott számolás vagy kihagyott betű miatt  hisztizik, Guszti pedig maga által kitalált feladatokat végezne, nem érdekli mi a lecke.

Ez volt a második hetünk egyébként az úszó suliban, ahova a Guszti miatt írattam be a fiúkat. Ui. hogy mozogjon ő is valamit. Az első alkalommal még gondoltam, míg úszni tanulnak, és is úszok egy pár hosszt, de mivel alig   20 perc után szóltak, hogy Gusztit nem vállalják, ha így viselkedik, azóta csak a kispadról lesem, mit csinál. Szerencsére az első alkalom óta javult a magatartása, de így is minden alkalom előtt görcsben van a gyomrom. Két másik gyerek van még a csoportban, akinek az anyja árgus szemekkel nézi G. mit művel. Még első órán jelezték, hogy vagy ők, vagy a Guszti, ha nem változik a viselkedése.
Utálom ezeket a helyzeteket, de megfogadtam, hogy nem állok szóba ezekkel a mamákkal. Nem tudom mit csinálnának, ha nekik lenne egy Gusztijuk a rózsaszín kislányok helyett.