Gusztival ma a poklok poklát éltem át, mikor arra próbáltam rávenni, hogy a torna (kontroll) órán mutssa be Juli néninek mit tud. Óriási könnycseppek, sírás, orrfolyás, hiszti, és persze közben a tornát egyátalán nem, vagy csak sírva-hüppögve csinálta.
Borzalmas volt.
Fél 10 körül értem be vele az oviba, és még a folyosón is sírt. Szerintem ő se tudta miért, de mivel nem akartam bőgve becincálni a terembe, gondoltam, az öltözőben még beszélek vele. Minden reménytelennek tűnt, mikor eszembe jutott, hogy máskor is segített az, ha kinevetem.
Kicsit megcsikiztem, mire hangos röhögés volt a válasz. Kacagva ment be a terembe, és egyértelművé tette, hogy az előadása csak nekem szólt.
Meggyőző alakítás volt, de nem fogom visszatapsolni, az biztos.