Obertauern

Itt vagyunk, megérkeztünk, jól érezzük magunkat.
Az indulás nem sikerült túl jól. A gyerekek hazahoztak az oviból valami vírust, ami lázat ugyan nem, de egy napig mindenféle gyomor panaszokat okozott nekem indulás előtti éjjel, Beninek odaúton, Apának meg hazafelé.
Szerencsére az ottlétünket nem mérgezte meg, sielni és fürdeni is tudtunk.

Utolsó nap pedig körbesieltük a falut, ha jól emlékszem öt felvonó használatával.

Beni a végére teljesen egyedül ment, még a keskenyebb szakaszokon is, Gusztó pedig csak élvezte, valamelyikünk lába közt, de ő maga nem erölködött, hogy legyen önálló mozduata.

Magyarország teteje

Múlt szombaton (11.21) G. piacra kívánkozott, és hogy a gomba kínálatot is lássuk, a gyöngyösi piacra mentünk. A piacozás után felautókáztunk a hegy tetejére, hogy egy kis napsütéshez jussunk, amire idelent esély sem volt.

Otthon aztán Gusztó - annak ellenére, hogy valami vírus miatt nem volt jó a pocakja - örömmel falatozott a piacon vett házi kolbászból.

Garantálod?

A Budapest Bár 2. lemezét hallgattuk mostanában. Beni pedig ma a Kékestetőn, kirándulásunk közben rázendített:

"Legyen a Horváth kertben Budán, szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl. kicsike babám, hozzám simul"

"Ki a te babád?" - tette fel a provokatív kérdést Apa.

"Senki" - válaszolt Beni.

"Majd lesz" - vígasztaltam.

Erre a Beni: - "Garantálod?"

Mit jelenthet? Kik lehetnek?

Amikor elkezdtek beszélni, voltak szavak, amiket nem értettünk. Olyanok is, amiket ők értettek egymás közt, de mi nem. És voltak kedvencek, amiket azóta is emlegetünk, mint pl. "gugyli-gugyli-gugyli" vagy jóvak később a "csoncser".

Manapság ismeretlen ismerőseik vannak: olyanok, mint Tillisz és Tollász, vagy Keller. Hogy kik ők, nem tudjuk, de Guszti sokat emlegeti őket.

Elkészültek az angyalok

Már hagyomány nálunk is, - még az én nagymamától, vagy korábbról ered - hogy karácsony előtt papírból angyalkát vágunk ki, aminek felhajtható szárnyacskái jelzik, hogy valami jó cselekedete volt a gyerekeknek.

Idén különösen szép lett - szerintem. Arany és ezüst színű papír került a fehér lap alá, ami a felhajló szárnyacskák alól is kivillan.



És Beni már tegnap nagyon igyekezett.

Még az oltásra is úgy mentünk el, hogy ha nem sír, felhajthat egy szárnyacskát: és nem sírt. Meg se nyikkant.

Majd segített vasalni, kipakolta a mosogatógépet, szépen tornázott: remélem nem unja meg ideje korán a jóságot.

Még él!

Párszor már átéltem, hogy főleg nem rajtam múlik, hogy mi történik a gyerekekkel, így ma is.

A gyomrom még mindig diónyi, pedig igazán edzésben tartanak az ilyen eseteikkel.
Ma Gusztikám domborított. Kivettem a létrát a pincéből, és csak résnyire maradt nyitva az ajtaja. Mikor Guszti elkezdett közelíteni, szóltam egyszer, kétszer, sokszor, de hiába. Épp gondoltam, hogy a fegyelmezés más formáját kell választanom, és megindultam felé, mikor megbillent alatta a pince fedele, és leesett.

Épp odaértem, hogy elkapjam.

Az érzés, hogy már akkor sem végzem rosszul a dolgom, ha egyáltalán megérik a felnőtt kort, megint hatalmába kerített, mint akkor , amikor évekkel ezelőtt a Beni nyakáról kellett letekerni a kötelet.

Istennek hála ezúttal sem történt semmi baj.

Visszaszámlálás újra

Hamarosan síelni megyünk a gyerekekkel (ide). Beni pedig elkezdett visszaszámlálni.

Készített egy naptárt is, felírva a novemberi napokat, jelölve melyik nap miről ismerszik meg:
hétfőn úszás, kedden csütörtökön torna, szerda péntek itthon, szombat egy horgászbottal jelölt csavargós nap, és vasárnap a templomba járás napja.

Minden este kihúzza az aznapot, és számol, mennyi van még a sílécekig, amit 24-éhez rajzoltunk.

"Látták az angyalok?"

Rendszeresnek ugyan nem mondható a kérdés, hogy "Anya, segíthetek valamit?", de így karácsony közeledtével határozattan gyakrabbá vált.
Ma Beninek pl. kedve támadt vasalni, és lelkesedése oly mértékű volt, hogy egy egész paplanhuzatot ki is vasalt.

Persze rájött, hogy közben tévézni is tud, ezárt a bamba kifejezés az arcán.

És mikor kész lett, egy kérdése azért még volt: "Anya, ezt ugye látták az angyalok?"

Nem bánnám, ha a segítőkészségük nem csak karácsony körül lenne ilyen látványos, - amikor az angyalkák be-belesnek szobák ablakán, hogy lássák, hol vannak a jó gyerekek, - de az igazsághoz hozzátartozik, hogy határozottan fejlődőképesek: figyelmeztetni azért kell őket, de leszedik az asztalt maguk után, rendet raknak a szobájukban, a szennyes ruhát a helyére teszik, és Beni már be tudja indítani a mosógépet is.

Szóval jó úton haladok, hogy valamivel többet értsenek a házimunkához, mint Apa, de elégedett azért még egyátalán nem lehetek.

Három zsák bolha

A hétvégén Berci volt nálunk vendégségben - szombaton jött, itt aludt, és csak vasárnap jöttek érte a szülei. Azóta a "Mikor jönnek az Ákosék" mondat mellé betársult a "Mikor jön a Berci" kérdés is.

Bár Berci csak rövid ideig volt nálunk, a gyerekek így is nagyon jól érezték magukat. Bercivel semmi gond nem volt, és Beniékkel is könnyebb volt így, hogy volt játszótárs.

Szombaton a délutáni csendespihenő után kimentünk a repülőtérre kicsit szaladgálni.

Ennek a csapatnak is jó program volt. Már besötétedett, mire a játszóérre értünk, így arról nem készült kép.

Az esti fürdő röhögésbe fulladt:

de az esti mesét mind tátott szájjal nézte.