Színház az egész világ

Pár hónapja újrakezdtük a színházba járást, de ezúttal leginkább a Matyikkal.
Több bébszínházi előadás, Pán Péter és Borst néni után vagyink, és lassan elmarad a zokogás a Guszti részéről a szünetben illetve az előadás végén: eddig nem akarta megérteni, hogy az előadásnak egyszer vége van, és ha vége, akkor még a kedvéért sem fogják mégegyszer eljátszani.

Múlt szombat zsúfoltra sikeredett, mert a karácsonyra kapott Jégszínházi jegy, illetve korábban vett Dzsungel Könyve előadásra szóló jegy egyikét sem lehetett egy-két héttel későbbi előadásra elcserélni. Így alakult, hogy délelőtt 11től Csipkerózsikát néztünk a Jégszínházban, majd egy gyors ebéd után fél 3tól már Balu és Bagira kalandjait néztük. A sokat emlegetett nóta - "ha beindul a nagy nagy pofonofon, ketten osztozunk meg a pofonokon"- osztatlan sikert aratott.

Csakúgy, mint az eheti előadás: az Abigél.
Mivel az előadáson elhangzott dalokat tartalmazó lemelezt nem egyszer a gyerekekkel együtt hallgattam, valamennyi számot ismerik kívülről. A dalok szövege alapján már - főleg a Beni -korábban kérdezősködött, hogy ki az a tábornok, és miért áruló a Vitay, de most az előadás alatt már minden tisztázódott.

.. és este kis lovag figurákat tologatva közölte, hogy most a németek háborúznak a magyarokkal. (hiába, a történelemet még nem ismeri)

Így alszik...

Mint sok más gyerek, ők is akkor a legjobbak, mikor alszanak.
De Beni ebben sem kispályás. A minap így találtam az ágyban:

Gondoltam is, mennyit fészkelődhetett, mire megtalálta a legpihentetőbb pózt.

Egyébként általában így alszik:

Ez a fura szokása maradt meg a csecsemőköri nyaki izomtónuselosztási zavarából. Amikor már mélyen alszik, felveszi a kifli tartást.

Apróságok

Elkezdődött az ovi, és valamennyi különóra újból. Jó volt a szünet, de még jobb, hogy vége van. Visszakaptam a békés délelőttjeimet, így egyelőre nem marad éjszakára munka.

A gyerekek energiája az egekben, a karácsony körüli kis náthának már nyoma sincs.


Néhány szösszenet a hétköznapokból:

Jó pár napja megint elkezdtek éjszaka átjárogatni hozzánk a fiúk. Főleg a Guszti, de néha a Beni is. A szünetben nem volt nagy gond. max. aludtunk 7-ig (talán fél8ig) de most, hogy fél 8kor már indulnunk kell, valahogy le kell koptatnom róluk ezt a szokást.

Beni persze megfelelő indokot is talált rá: "Anya, azért szeretek a te ágyadban aludni, mert neked a takaród is olyan puha, mint a párnád" (ugyanis tollpárna és tollpaplan van a mi ágyunkban) . Esti lefekvés után aztán ismét visszatért a témára: "Szerintem azért nem tudok elaludni, mert nem ugyanolyan puha a paplanom, mint a párnám" (ugyanis nekik mosható, nem toll töltetű paplanjuk van).

Mikor jeleztem neki, hogy az elmúlt öt évben ez nem okozott gondot, közölte, hogy de igen, csak nem mondta :)

Közben felcímkézte az ágyát - mintha gyakran elfelejteném, hogy melyik az ő fekhelye. Felírta egy kartonra a nevét, majd felkötözte az ágyrácsra a kartont. (a "v" betű elsőre kimaradt, azért olyan aprócska)



Tegnap nagyon megörültem az újabb hóesésnek: amilyen mázlim van - annak ellenére, hogy 3 legény lakik a házban - nekem kellett megint havat lapátolni.

De hogy meglássam a jót is a rosszban: legalább tegnap volt alkalmam egy kicsit mozogni a levegőn. Az egészségemnek jót tett.

Beni reggel az autóban közölte, hogy ő bizony nem szereti a telet. Csak azt, hogy lehet hóembert építeni, síelni, korcsolyázni, hogy akkor van karácsony, és a mikulás is télen jön. Arra a kérdésre, hogy ezek után mit nem szeret a télben közölte, hogy azt, hogy csúszkálnak az autók, és könnyen lehet balesetet szenvedni.

Délután aztán megépítettük a Hóemberünket.

Gusztó pedig csak énekelt hozzá: "Hóembernek, se keze se lába, Hóembernek, kicsi szeme szén"

BUÉK

A köszöntés eredetileg Benitől Bercinek szól, de temészetesen mindenkinek boldog új évet kívánunk!