Odafele megálltunk Miskolcon Gabiéknál, ahol a bő egy évvel idősebb Dorka-Julcsi ikerpáros ma is (ahogy két éve) fejét kapkodta Beniék tempójára. Egyszer aztán kitört belőlük, hogy "ezt már nem bírják". Én meg szomorúan tudomásul vettem, hogy igaz hogy a Matyik sosem lesznek olyan nyugodtak, mint Dorkáék, és nem csak azért, mert nem lányok. Hiába, csak én szeretném, hogy a két fiú olyan jól eljátszon egymással, mint a lányok.
A hétvégén még sok kisgyerekes napirend volt (délutáni alvás, fárasztó séta csigagyűjtéssel) de azért már megcsillant a remény, hogy lesznek nagyfiúsabb programjaink is.
Megnéztük a Boldogkőváraljai várat: a tömlöcöt, páncélt, ágyúkat, lőréseket.
Csak valahogy azt nem sikerült még megérteni, hogy egy múzeumban nem kézzel, csak szemmel nézelődünk. Szerencsére volt egy kis terem, ahol meg lehetett fogdosni gond nélkül a kiállított tárgyakat.
