Áldott ünnepeket!

Szünidő, munka, karácsonyi előkészületek

A gyerekeknek már péntek óta nincs ovi, de az én munkám nem szakadt ilyen gyorsan félbe az ünnepek miatt, így hát a hét első három napján egymást boldogítottuk itthon. Én már nem akartam bolt közelébe menni, így minden egyéb, itthoni teendőt (gyerekek ajándékainak készítését, sütögetést, rendrakást) kellett a munka mellé beszervezni. Ehhez még a gyerekek elevensége társított néhány plusz feladatot úgy, hogy Gusztit köhögése miatt őt az udvarra sem nagyon akartam kiengedni.
Nagyon hangosak, nagyon elevenek, és néha nagyon viccesek: tegnap Gusztó nem egyszer jelezte nekem, hogy "Anya, ezt ne csináld, mert beteszlek a sütőbe!"

Jancsi és Juliska után szabadon...

Utolsó nap

Téli szünet előtti utolsó nap volt ma az oviban.
Volt karácsonyi ünnepség, karácsonyfával és sok sok ajándékkal.
Eléggé lefáradtak ezen a héten, remélem ez a jó pár pihenőnap megerősíti őket.

Koszorúk

Beni noszogatására végre elkészütek az adventi koszorúk.

Már évek óta hármat készítek, egyet itthonra, egyet Édesanyáéknak, egyet a Dédinek.

Beni örült, hogy használhatta a ragasztópisztolyt, metszóollót, mindenféle dekorációs kelléket, és a végén a három közül itthonra kijelölt koszorú két gyertáját ma meg is gyújthatta.

MIKULÁS

Napok óta számolják, hányat kell még aludni, míg jön a Mikulás.
Tegnap este aztén kipucolták a csizmákat, és kitették az ablakba.

Reggel nagy várakozással húzták el a függönyt, és mikor meglátték, hogy csak virgács van a csizmába, Beni elkeseredett, és az volt az első mondata: "Guszti, ez miattad van!"

Alig sikerült meggyőzni őket, hogy olvassuk el a levelet, amit a Mikulás a csizmák mellett hagyott. Néhány dörgedelem mellett megírta a Mikulás bácsi, hogy hagyott egy kis meglepetést a fiúknak a másik szobában.

Volt nagy öröm, mikor megtalálták, és felszáradtak a szomorúság könnyei is!

Régóta vágytak saját ernyőre, hát most hozott a Mikulás a csokik mellé azt is.

Beni délelőtt még a játszótérre is felvitte, és azzal együtt ugrott le, mintha ejtőernyőként működne. Szerencsére nem túl magas a játszótér!

Obertauern

Itt vagyunk, megérkeztünk, jól érezzük magunkat.
Az indulás nem sikerült túl jól. A gyerekek hazahoztak az oviból valami vírust, ami lázat ugyan nem, de egy napig mindenféle gyomor panaszokat okozott nekem indulás előtti éjjel, Beninek odaúton, Apának meg hazafelé.
Szerencsére az ottlétünket nem mérgezte meg, sielni és fürdeni is tudtunk.

Utolsó nap pedig körbesieltük a falut, ha jól emlékszem öt felvonó használatával.

Beni a végére teljesen egyedül ment, még a keskenyebb szakaszokon is, Gusztó pedig csak élvezte, valamelyikünk lába közt, de ő maga nem erölködött, hogy legyen önálló mozduata.

Magyarország teteje

Múlt szombaton (11.21) G. piacra kívánkozott, és hogy a gomba kínálatot is lássuk, a gyöngyösi piacra mentünk. A piacozás után felautókáztunk a hegy tetejére, hogy egy kis napsütéshez jussunk, amire idelent esély sem volt.

Otthon aztán Gusztó - annak ellenére, hogy valami vírus miatt nem volt jó a pocakja - örömmel falatozott a piacon vett házi kolbászból.

Garantálod?

A Budapest Bár 2. lemezét hallgattuk mostanában. Beni pedig ma a Kékestetőn, kirándulásunk közben rázendített:

"Legyen a Horváth kertben Budán, szombaton este fél nyolc után,
Mikor az első csillag kigyúl. kicsike babám, hozzám simul"

"Ki a te babád?" - tette fel a provokatív kérdést Apa.

"Senki" - válaszolt Beni.

"Majd lesz" - vígasztaltam.

Erre a Beni: - "Garantálod?"

Mit jelenthet? Kik lehetnek?

Amikor elkezdtek beszélni, voltak szavak, amiket nem értettünk. Olyanok is, amiket ők értettek egymás közt, de mi nem. És voltak kedvencek, amiket azóta is emlegetünk, mint pl. "gugyli-gugyli-gugyli" vagy jóvak később a "csoncser".

Manapság ismeretlen ismerőseik vannak: olyanok, mint Tillisz és Tollász, vagy Keller. Hogy kik ők, nem tudjuk, de Guszti sokat emlegeti őket.

Elkészültek az angyalok

Már hagyomány nálunk is, - még az én nagymamától, vagy korábbról ered - hogy karácsony előtt papírból angyalkát vágunk ki, aminek felhajtható szárnyacskái jelzik, hogy valami jó cselekedete volt a gyerekeknek.

Idén különösen szép lett - szerintem. Arany és ezüst színű papír került a fehér lap alá, ami a felhajló szárnyacskák alól is kivillan.



És Beni már tegnap nagyon igyekezett.

Még az oltásra is úgy mentünk el, hogy ha nem sír, felhajthat egy szárnyacskát: és nem sírt. Meg se nyikkant.

Majd segített vasalni, kipakolta a mosogatógépet, szépen tornázott: remélem nem unja meg ideje korán a jóságot.

Még él!

Párszor már átéltem, hogy főleg nem rajtam múlik, hogy mi történik a gyerekekkel, így ma is.

A gyomrom még mindig diónyi, pedig igazán edzésben tartanak az ilyen eseteikkel.
Ma Gusztikám domborított. Kivettem a létrát a pincéből, és csak résnyire maradt nyitva az ajtaja. Mikor Guszti elkezdett közelíteni, szóltam egyszer, kétszer, sokszor, de hiába. Épp gondoltam, hogy a fegyelmezés más formáját kell választanom, és megindultam felé, mikor megbillent alatta a pince fedele, és leesett.

Épp odaértem, hogy elkapjam.

Az érzés, hogy már akkor sem végzem rosszul a dolgom, ha egyáltalán megérik a felnőtt kort, megint hatalmába kerített, mint akkor , amikor évekkel ezelőtt a Beni nyakáról kellett letekerni a kötelet.

Istennek hála ezúttal sem történt semmi baj.

Visszaszámlálás újra

Hamarosan síelni megyünk a gyerekekkel (ide). Beni pedig elkezdett visszaszámlálni.

Készített egy naptárt is, felírva a novemberi napokat, jelölve melyik nap miről ismerszik meg:
hétfőn úszás, kedden csütörtökön torna, szerda péntek itthon, szombat egy horgászbottal jelölt csavargós nap, és vasárnap a templomba járás napja.

Minden este kihúzza az aznapot, és számol, mennyi van még a sílécekig, amit 24-éhez rajzoltunk.

"Látták az angyalok?"

Rendszeresnek ugyan nem mondható a kérdés, hogy "Anya, segíthetek valamit?", de így karácsony közeledtével határozattan gyakrabbá vált.
Ma Beninek pl. kedve támadt vasalni, és lelkesedése oly mértékű volt, hogy egy egész paplanhuzatot ki is vasalt.

Persze rájött, hogy közben tévézni is tud, ezárt a bamba kifejezés az arcán.

És mikor kész lett, egy kérdése azért még volt: "Anya, ezt ugye látták az angyalok?"

Nem bánnám, ha a segítőkészségük nem csak karácsony körül lenne ilyen látványos, - amikor az angyalkák be-belesnek szobák ablakán, hogy lássák, hol vannak a jó gyerekek, - de az igazsághoz hozzátartozik, hogy határozottan fejlődőképesek: figyelmeztetni azért kell őket, de leszedik az asztalt maguk után, rendet raknak a szobájukban, a szennyes ruhát a helyére teszik, és Beni már be tudja indítani a mosógépet is.

Szóval jó úton haladok, hogy valamivel többet értsenek a házimunkához, mint Apa, de elégedett azért még egyátalán nem lehetek.

Három zsák bolha

A hétvégén Berci volt nálunk vendégségben - szombaton jött, itt aludt, és csak vasárnap jöttek érte a szülei. Azóta a "Mikor jönnek az Ákosék" mondat mellé betársult a "Mikor jön a Berci" kérdés is.

Bár Berci csak rövid ideig volt nálunk, a gyerekek így is nagyon jól érezték magukat. Bercivel semmi gond nem volt, és Beniékkel is könnyebb volt így, hogy volt játszótárs.

Szombaton a délutáni csendespihenő után kimentünk a repülőtérre kicsit szaladgálni.

Ennek a csapatnak is jó program volt. Már besötétedett, mire a játszóérre értünk, így arról nem készült kép.

Az esti fürdő röhögésbe fulladt:

de az esti mesét mind tátott szájjal nézte.

Ákosék megérkeztek

Csütörtök este - több napig tartó visszaszámlálás, állandósult "mikor jönnek?" és "hányat kell még aludni?" kérdések után megérkezett Ákos és Máté egy hosszú hétvégére.

A négy gyerek kiválóan elvolt egymással. Nem igazán volt velük gond, de az is igaz, hogy adtam lehetőséget a lemerülésre, és a feltöltődésre is.

Pénteken elégy nyálkás esős idő volt, de ez őket egyátalán nem zavarta. Megfelelő védőfelszerelésben kalózosat játszotak a mászókán.

Délután veterán autó kiállításon voltunk, ami lenyűgözte mind az öt fiút.

Hazafelé még megálltunk a dunakeszi repülőtéren, hogy kicsit kiszaladgálják magukat - ezt is nagyon élvezték.

Szombat délelőt a Tropicariumba látogtatunk el, ahol a bohóchalak csak szimplán "Némónyomában" nevet kaptak,

majd a délutáni alvás után elmentem a négy gyerekkel tök-beszerző körútra, és hazatérve faragtunk négy töklámpást.

Vasárnap reggel elmentünk a veresegyházi medveparkba,

majd Nagymamáéknál vendégeskedtünk. Estére még egy nagy focizás, és a 101 kiskutya film jutott.

Ákosék alig akartak elmenni, Beniék pedig azóta kérdezgetik, hogy mikor jönnek megint az Ákosék.

Kiesett

Csütörtökön Beni végre fog nélkül - illetve a fogával a kezében - jött haza.
Majd két hónappig lötyögött az első foga, mire végre kiesett.

Elraktuk - egy időre.

A Hegyező (műfaj: horror, főszereplő: Guszti)

Lassan, de biztosan - már a negyedik szemcseppet fogyasztva - meggyógyulok.
Gyerekek jól vannak, de balesetek azért vannak.

Guszti pl. ma bedugta az elemes ceruzahegyezőbe az ujját.
Kevesebbet sírt, és kevesebbet vérzett, mint amennyire indokolt lett volna, de az eredmény az, hogy a hegyező letépte a fél körmét. Körömágy rendben, de a körömágy és a köröm vége között félúton véget ér a körme, onnantól csak a hús látszik.

Horrorisztikus - de ahhoz képest egész hősiesen viselkedik. Kiváncsi leszek a következő napokra, az állandó kötéscserélgetésre, fertőtlenítgetésre.

Képet inkább nem mellékelek.

Kórház a város szélén - reopening

Sikerült összeszedni az első nyavaját, igaz ezt én szereztem valahonnan, nem a gyerekek. Láz, torokfájás, nátha, arcüreg és fül érzékenység. Ez jutott nekem. Csupa jó. Mindehhez ma reggelre összeragadt a szemem, és ami még rosszabb, a szomszéd szobában a Beninek is. Szép, piros, váladékos: tipikus kötőhártya gyulladás. De Beninek legalább más tünete nincs. A héten már nem mehetünk sehova.

Szerencsére az étvágya, és a szövege még a régi.

Ebéd előtt közölte: "ilyen ez az élet, mindig betegek leszünk" - majd hozzátette: "de hálásak lehetünk a Jóistennek, mert igaz, hogy betegek vagyunk, de legalább élünk".

Magyar Henriett

Mindannyiunk nagy örömére ma délelőtt egészséges kistestvére született Adriennek. (3290g, 55 cm)
Délelőtt én vigyáztam Adriennre, és mikor magkaptam a hírt, próbáltam tudtára adni, hogy a mai nap a trónfosztása napja.
Csak annyi hozzáfűzni valója volt, hogy "mié?"

Majd megérti....

Töklámpás

Erre is kellett időt szakítani, mert bár még csak egy hete, hogy megvettük a tököt Bikácsról hazafelé jövet, nem telt el úgy nap, hogy ne tette volna fel valamelyik a kérdést, hogy ugyan már "mikor csináljuk meg a töklámpást".



Beni segített, és mikor kész lett, csak annyit tett hozzá, hogy "soha életemben eddig nem csináltam ilyen szép töklámpást!"

A pók pihenni akart...

... de a hétvégén esélye sem volt rá.

Szombaton a fiúk megszavazták, hogy elmenjünk Bécsbe G. órájáért (SCS-be hordjuk javítatni), és hazafelé eltöltsünk két önfeledt órát a Marchenpark-ban.

Vasárnap egérnyomokat találtam a konyhában, és Beni személyében lelkes vadásztársra akadtam. Az eredmény csak másnap reggelre lett meg, de meglett, és ez a lényeg.



Vasárnap még színházban is jártunk (Kolibri: Bors néni) amit szintén nagyon élveztek a fiúk, igaz Gusztó sehogy sem akarta azt csinálni a színpadon (ui. felhívták a gyerekeket) amit lehetett, hanem mindig az éppen szereplő színész közelébe / ölébe húzódott, úgyhogy végül le kellett menekíteni, nehogy miatta szakadjon félbe az előadás.

Pók a falon

Nagyjából így éreztem magam a héten, annyi felé kellett menni.

Volt szülói értekezlet az oviban, ahol azon kívül, hogy megválasztottak a Gondoskodó Szülők Köre elnökének, megtapasztalhattam milyen párhuzamosan két szülőin részt venni, ugyanis az általános ismertető után a két csoportnak külön volt a szülői értekezlete, két teremben, így én kénytelen voltam ingázni a helyszínek közt.


Kedden a Beni szokásos tornáját követően Gusztival jártam az ortopédián, ahol megtudtuk, hogy jobban bedől a bokája, mint korábban (kap új, a lábára varrt cipőt) és 1-2 év múlva elkezdhetünk gondolkodni egy esetleges műtéten. Addig nem, és akkor sem biztos, de benne van a kalapban.


Szerdán Beni kapott új tornasort, nem remekelt, de túléltük, utána vissza kellett vinnem az oviba, mert még egy tárgyalásom volt, úgyhogy ez a nap is hosszúra sikeredett.

Csütörtökre a Guszti szokásos tornája mellé egy szentendrei és egy óbudai ügyintézés esett, péntekre pedig csak a Guszti a szemészeti kontrollja maradt. Szerencsére nagyon közreműködő volt, és nem is találtak nála semmi eltérést. Kontroll egy év múlva, szóval 2010 szeptemberére már van egy programunk.

SASSZEM

Nem hiába járnak oviba, egyértelmű, hogy ragad rájuk valami.

Beni múltkoriban kérdezett pár dolgot, hogy engedem -e ezt vagy azt, és mikor a többedik igenlő választ kapta, közölte, hogy "Anya, te olyan vagy, mint Mária. Ő sem tudott nemet mondani"

Tegnap pedig, mikor a jóságról és szófogadásról váltottunk néhány szót, közölte, hogy az "Az Istennek sasszeme van. Sehova ezen a földön nem tudnál anya elbújni előle."

Majd tovább ragozta, hogy a rosszaság szomorúvá tesz engem, de az Úr is haragszik érte. És mivel nem tudunk úgysem elbújni, az a legjobb, ha jók vagyunk.

Trabant forever

Már vagy két éve, hogy Guszti énekli a Trabantos nótát.

Ahogy meglát egy ilyen járgányt, azonnal rákezd.

Újra együtt, ugyanott: Bikács

Szerda délután jött egy ajánlat a szállodától, ami ugyan nagyon jutányos volt, de hétközbenre szólt. G. megnézte a honlapjukat, van e más, és rátalált egy mégjutányosabb hétvégi ajánlatra.

Így aztán szombat reggel lementünk Bikácsra.

Bár kicsit fennakadtak rajta a fiúk, hogy miért csak egy éjszakát töltünk lent, de azért nagyon jól érezték magukat. Volt fürdés, horgászat, és állat etetés is.

Beninek faragtam egy botot. Ámult bámult közben, és csak mondogatta, hogy "Gratulálok anya, nagyon ügyes vagy!"

Gusztó sakkozott és kuglizott,

de leginkább az állatokat etette.

Ehhez pedig nem is kell komment...

Akinek lóg a lába

Hol is kezdődött a kérdés sor? Talán ott, hogy a Guszti kérdezte, mikor megyünk az Ákosékhoz. Majd hogy mikor megyünk a Laci bácsiékhoz.
Még válasz sem érkezett, mikor Beninek kezdtek záporozni a kérdései:
Beni: "Judit nagymamának miért nincs autója?"
Én: "Mert nem tud vezetni" ( kézenfekvő válasznak tűnt..)
Beni: "És miért nem tanul meg?"
Én: "Mert nincs szüksége rá. Már nyugdíjas, és ha valahova utazik, úgyis javarészt a Marcival megy"
Beni: "Mi az a nyugdíjas?"
Én: (gondolatok rendezése, egy öt éves nyelvére fordítása)
Beni: "Ja, már tudom, aki egész nap lógatja a lábát, és nem csinál semmit"
Én: (mosolygok)
Beni: "És ha nem dolgozik, miből van pénze?"
Én: "Kap nyugdíjat"
Beni: "Mi az a nyugdíj?"

Én pedig pegpróbáltam a tücsök és a hangya meséjével megfelelő magyarázatot adni az életen át történő dolgozásnak, gyűjtögetésnek, adófizetésnek. Hát, nem tudom mekkora sikerem volt, de megértett valamit, mert megint kérdezett:

" Anya, aki nem dolgozik, az majd nem kap semmit, és éhenhal, ugye?

Itt befejeztük. A szociális rendszerről, szolidaritásról és segélyezésről majd máskor ejtek néhány szót.

Élmények bőven

Ezen a hétvégén is csavarogtunk.

Először is elmentünk a Planetáriumba, ahol megnéztük a "Süni és a csillagok" előadást. Mindkettőnek nagyon tetszett, de Beni fél szemét mindig a vetítőn tartotta, és azt leste, hogy honnan jön a fény.


Hazafelé benéztünk a Pataky Művelődési Központba, ahol épp Mesefesztivál volt. Pár ügyességi játékot kipróbáltak, de igazi sikere a tökhintónak, és a repülőgépnek volt.

A vasárnap családi körben telt. Délelőtt a szokásos éves Schulek találkozón voltunk Visegrádon, utána pedig a közeli réten piknikeztük.

Képek baloldalon, a hangularól meg elég annyi, amit a Beni mondott:

"Soha, eddigi életem napjain nem voltam ekkora pikniken"

Egy nap híjján fél éve, hogy Benikém derékba törte a dracena jövőjét.

Azóta Beni is és a kóró is sokat fejlődött - utóbbi egészen újjászületett.

Első csavargós évközi hétvége

Elkezdődött az ovi, már a második hétnek is vége, és végre beköszöntött az ősz. Ez nekünk azt jeleni, hogy egyrészt már nincs már kánikula (szerencsére), másrészt hogy hétvégén valamerre elcsavargunk. A Matyik már megszokták, szeretik, olyannyira, hogy a szombat szó szinonímájává vált a "csavargós nap" csakúgy, mint a "templomos nap" a vasárnap esetében.

Most szombaton a Kolibri színház évadnyitó nyílt napjára mentünk be a városba, és hogy még nagyobb legyen az élmény: metróval.

Eddig csak egyszer részesítettük a Matyikat a "békávézás" felejthetetlen élményében, és még nem sikerült megutálniuk. Sőt!

A mozgólépcsőzés nekik az egyik legjobb dolog, azzal csak olyan élmény veszi fel a versenyt, mint pl. a Podmaniczky utcában egy hirdetőoszlop tövében egy ugrásra lusta lombszöcskére lelni.

És még egy idilli kép vasárnap délelőttről. Mászóka tetején ülve szappanbuborékokat fújnak.

Néha olyan jó lenne megállítani ilyenkor az időt ...

Ovis munka

Beni készítette, de a Gusztó keze látszik rajta.

Nagyfiúk

Újabb jele annak, hogy már ők sem lesznek fiatalabbak: elkezdődött a héten az ovi újra, jövő héttől kezdődnek a különórák: torna, úszás, másik torna, és Beninek lötyög az egyik alsó metszőfoga.

Pihenés

Augusztus 15-től 10 napig a Matyik Nagymamáékhoz költöztek, mi meg leléptünk csavarogni: Fekete-erdő - Rajna völgy - Salzkammergut vidékre.

Mi nagyon jól éreztük magunkat, de a gyerekek is. Azon kívül, hogy hazaérkeztünkkor Beni közölte, hogy "azt hittem már sosem jöttök haza", alig fél nappal hazaköltözésük után jelezte, hogy ő vissza akar menni, mondván hogy ott ő "amúgy is jó volt, hisztizni ott nem szokott".

Aranyos - bár egy szavam se lehet, most tényleg kicsit nyugisabbak, mint mielőtt elmentünk.