Zenebarátok

Szeretik a zenét, ez nem kétséges - eddig is szerették. Csak most már nem csak a gyerekzenét.

A legújabb, hogy kocsiba ki beszálláskor is viszik magukkaz az aktuális kedvencet, ami most épp a Bereczki Zoltán és Szinetár Dóra Musical Duettek 2 c. lemez, és abból is a Mozart! musicalből a "Szeret mind ki ismer" c. szám, amit teli torokból énekel mindkettő.

Egy két rész azért elég viccesen hangzik a szájukból, mint például:

"Hisz szeret mind, ki ismer, s a felhők közt jár. Hogy csak te hozzád tartozom, oly jó tudni már. Én tőled mit se kérek, de tudnod kell, hogy védlek, és éjjel, nappal, folyton vágyom rád",

vagy

"Csak titokban sírok én, a gyöngeségem szégyellem. Rájöttem túl hamar,hogy aki nem vigyáz, az mind csalódik."

:)

Kőkeményen

Múlt heti felmérést követően újból szigorítani kell a szabályokon. Akárhogy igyekezte, még mindig túl gyenge kezűnek találtattam, és a fiúk a fejemre nőttek.
Történt, hogy kedden a Benivel, majd csütörtökön a Gusztival mentem a mi Juli néninkhez, hogy egy öt éveseknek való teszttel felmérje hova jutottunk el a sok tornával ebben az évben, mi lesz a nyári feladat, és hogyan tovább ősszel.

Benikémről nagyjából olyan értékelés született, amit vártunk, de ez úgy jött össze, hogy a felmérésen magán ő elég jól együttműködött, és kisebb nagyobb eltévelyedések ellenére azért minden feladatot igyekezett megcsinálni. Nyárra kap új tornasort, de nem kell annyira intenzíven tornászni, elég lesz két naponta. Ősztől heti egy úszás, heti egy csoportos torna, és továbbra is otthon napi torna.

De a Guszti! Az ő hiszti-előadása olyan jól sikerült, hogy gyakorlatilag értékelhetetlen volt az a pár feladat, amit egyátalán elkezdett. Volt sírás, földhözverés, nyavajgás, könnycsorgatás, "ideges vagyok" kiabálás, meg minden, amit más, mint aki látja, szinte el sem tud képzelni. Mikor aztán Juli néni mondta, hogy ennek így semmi értelme, és elkezdett neki egy új tornasort írni, Gusztó arca kisimult, és már semmi baja nem volt. Elérte amit akart, én meg majd elbőgtem magam, hogy ez a kis vakarcs ennyire szabotál mindent, és hiába való volt a sok munka.

Hazafelé beszélgettünk a kocsiban, majd mikor a Benit összeszedtük az oviban, ő is meghallgatta az ítéletet: A korábbi 3 figyelmeztetés/könyörgés / kérés helyett az első nem teljesített kérésem is büntetéssel jár. Azóta már túl vagyunk három tornán, és egyébként négy napon, és egyelőre eredményesnek tűnik. Remélem nem vesztem el a türelmem, és sikerül nagyon következetesnek maradnom, és persze azt is remélem, hogy lesz valami eredménye.

Guszti egyébként nyáron intenzíven tornázik, ősztől pedig a heti egy úszás, heti egy csoportos torna, és az otthoni napi torna mellett jut neki egy fejlesztő foglalkozás az újpesti nevtanban is.

Hát ennyi. Én meg klónoztatom magam...

Hányat kell aludni?

A kérdés gyakori, de ezúttal nagyon meglepett.
Volt, hogy a Mikulásig, születésnapig, egy hétvégi kirándulásig számoltunk vissza, és akkor még válaszolni is tudtam.
Most más volt a helyzet, a kérdés ugyanis így hangzott el a Beni szájából:

"Anya hányat kell még aludni addig, míg meghalunk?"

Volt egyszer egy Kemence ...

Az elmúlt hétvégét (péntek estétől vasárnap délig) a börzsönyi Kemencén, a Feketevölgy Panzióban töltöttük.


Programokból ezúttal sem volt hiány.
Bár péntek estére értünk, és csak a vacsorára jutott idő, szombaton pótoltunk:
Mivel reggeli csak 8 után volt, és a fél 6-os ébredés után nem sokáig tudtam csendben a szobában tartani a fiúkat, reggeli előtt már bicajoztunk és sétáltunk is egyet.


Kép ugyan nem készült róla, de délelőtt egy kertben levő, fedett medencében pancsoltunk, majd mikor a Balázsék szintén bicikkel megérkeztek, együtt lebicajoztunk a faluba.
Viszafelé Guszti már nem bírta, úgyhogy míg a többiek felbicikliztek a szállásig (enyhén, de folyamatosan emelkedő 3-4 km), én felszálltam vele és a bicajokkal a kisvasútra. Még ahhoz is fáradt volt, hogy élvezze, ezért elaludt az ölemben.



Másnap ezért is, és mert a Beni lemaradt róla, még hazajövetel előtt vonatoztunk egyet.

Az alku

A Matyik péntek estétől vasárnap estig keresztszüleikkel, de ami nekik ennél is fontosabb, Ákos-Máté-Zsófi unokatestvéreikkel töltötték a hétvégét.
Nekünk volt két szép, békés napunk, a gyerekeknek meg rengeteg élménye.
Annyira jól érezték magukat, hogy nem is akartak hazajönni. Beni duzzogott, nyafogott, lefekvéskor még sírást is imitált itthon.

Kérdeztem, hogy mi a baja.

Erre ő közli, hogy szállodába akar menni, vagy legalább az Ákosékhoz. Mondtam neki, hogy ez így nem fog menni. Ha ilyen nyafogós, hisztis, mikor hazajön, nem fogom elengedni. És mi volt a válasz? (mert válasz mindig van!)

"Ha örökre elmehetek az Ákosékhoz, akkor megígérem, hogy soha többé nem hisztizek!"

Évzáró - év zárás nélkül

Péntek délután az oviban évzáró ünnepség volt.

Még járnak egy kicsit oviba a fiúk, de már - főleg az iskolás tesókkal büszkélkedők - el-elmaradoznak a csoporttársak. Hivatalosan csak július 13-ával zár be az ovi 6 hétre. Még nem döntöttem, meddig járnak, de júni végéig valószínű mennek.
Azért nem kell őket sajnálni, Mostanra lett kész a játszóterük, úgyhogy jó dolguk van.

Indulás előtt készült egy "még tiszták vagyunk" kép:


Az évzárón pedig mindkettő hozta a formáját: Beni azzal, ahogy igyekezett szépen szerepelni, és a beszélgető társait is csendre intette, hogy ne zavarják az előadást, Guszti pedig azzal, hogy sosem ott volt, ahol lennie kellett volna, és sosem azt énekelte / mondta, amit kellett volna:

Szürke hétköznapok

Nálunk a szürke hétköznapok sem szürkék, de az utazáshoz képest most tényleg "semmi" nem történik velünk.

A gyerekek (hol egyik, hol másik, hol mindkettő) szokás szerint hajnalban átcuccol az ágyunkba, és reggelig rugdosnak. Ébredéskor persze (ami mindig nagyon hirtelen történik) közlik, hogy valamilyen boszorkány van a szobájukba. Reggel nem sok mindenre jut idő, menni kell az 'ódodába' (Guszti). Persze oda valamit mindig vinni kell (távcsövet vagy lézerkardot) úgyhogy ennek eldöntése (anyával való jóváhagyatása) sem olyan egyszerű.

Délben Guszti jön haza, alszik, tornázik, majd megyünk vissza a Beniért. Délután persze Guszti felteszi a nagy kérdést: "minek jöttünk vissza a Beniért?"

Otthon még Beni is tornázik, majd jön a 'szabad foglalkozás'. Tegnap fűnyírás volt a proram, ami egészen odáig jó program a fiúknak, amíg kisebb veszekedés árán eldöntik ki tolja a fűnyírót. Ha eldőlt, már nincs benne semmi izgi, szétspriccolnak, és csak hosszas könyörgés árán lehet rávenni őket olyan további segítségekre, mint pl. hogy igazítsák meg a drótot, vagy hozzák közelebb a lenyírt fűnek kikészített zsákot.

Vacsora (mindig éneklésbe fullad a Gusztinál, és mindig kiborul valami a Beninél) után fürdés, és fél nyolckor irány az ágy.