Ákosék megérkeztek

Csütörtök este - több napig tartó visszaszámlálás, állandósult "mikor jönnek?" és "hányat kell még aludni?" kérdések után megérkezett Ákos és Máté egy hosszú hétvégére.

A négy gyerek kiválóan elvolt egymással. Nem igazán volt velük gond, de az is igaz, hogy adtam lehetőséget a lemerülésre, és a feltöltődésre is.

Pénteken elégy nyálkás esős idő volt, de ez őket egyátalán nem zavarta. Megfelelő védőfelszerelésben kalózosat játszotak a mászókán.

Délután veterán autó kiállításon voltunk, ami lenyűgözte mind az öt fiút.

Hazafelé még megálltunk a dunakeszi repülőtéren, hogy kicsit kiszaladgálják magukat - ezt is nagyon élvezték.

Szombat délelőt a Tropicariumba látogtatunk el, ahol a bohóchalak csak szimplán "Némónyomában" nevet kaptak,

majd a délutáni alvás után elmentem a négy gyerekkel tök-beszerző körútra, és hazatérve faragtunk négy töklámpást.

Vasárnap reggel elmentünk a veresegyházi medveparkba,

majd Nagymamáéknál vendégeskedtünk. Estére még egy nagy focizás, és a 101 kiskutya film jutott.

Ákosék alig akartak elmenni, Beniék pedig azóta kérdezgetik, hogy mikor jönnek megint az Ákosék.

Kiesett

Csütörtökön Beni végre fog nélkül - illetve a fogával a kezében - jött haza.
Majd két hónappig lötyögött az első foga, mire végre kiesett.

Elraktuk - egy időre.

A Hegyező (műfaj: horror, főszereplő: Guszti)

Lassan, de biztosan - már a negyedik szemcseppet fogyasztva - meggyógyulok.
Gyerekek jól vannak, de balesetek azért vannak.

Guszti pl. ma bedugta az elemes ceruzahegyezőbe az ujját.
Kevesebbet sírt, és kevesebbet vérzett, mint amennyire indokolt lett volna, de az eredmény az, hogy a hegyező letépte a fél körmét. Körömágy rendben, de a körömágy és a köröm vége között félúton véget ér a körme, onnantól csak a hús látszik.

Horrorisztikus - de ahhoz képest egész hősiesen viselkedik. Kiváncsi leszek a következő napokra, az állandó kötéscserélgetésre, fertőtlenítgetésre.

Képet inkább nem mellékelek.

Kórház a város szélén - reopening

Sikerült összeszedni az első nyavaját, igaz ezt én szereztem valahonnan, nem a gyerekek. Láz, torokfájás, nátha, arcüreg és fül érzékenység. Ez jutott nekem. Csupa jó. Mindehhez ma reggelre összeragadt a szemem, és ami még rosszabb, a szomszéd szobában a Beninek is. Szép, piros, váladékos: tipikus kötőhártya gyulladás. De Beninek legalább más tünete nincs. A héten már nem mehetünk sehova.

Szerencsére az étvágya, és a szövege még a régi.

Ebéd előtt közölte: "ilyen ez az élet, mindig betegek leszünk" - majd hozzátette: "de hálásak lehetünk a Jóistennek, mert igaz, hogy betegek vagyunk, de legalább élünk".

Magyar Henriett

Mindannyiunk nagy örömére ma délelőtt egészséges kistestvére született Adriennek. (3290g, 55 cm)
Délelőtt én vigyáztam Adriennre, és mikor magkaptam a hírt, próbáltam tudtára adni, hogy a mai nap a trónfosztása napja.
Csak annyi hozzáfűzni valója volt, hogy "mié?"

Majd megérti....