Kamionos, hintázós, tányéros

Szombaton hazaérkeztünk első közös családi sielésről, Werfenwengből.

Nagy meglepetések nem értek, annyi hiszti, cirkusz és bepisilés volt nagyjából amennyi ennyi időre járt nekünk, persze azért volt pár helyes pillanat, amit érdemes feljegyezni.

Például, hogy Guszti első nap elnevezte a "kabinos" felvonót "kamionos" fevonónak, a 2 üléses normál, de régi típusú ülőszékest pedig "hintázós"-nak, mivel az a szokásosnál jobban himbálózott.

Volt 3 nap verőfényes napsütés, és 3 amikor kicsit vagy jobban, de havazott.

Gusztinak volt még helyes beszólása, mikor nem akart ebédelni, kérdeztem, hogy megetessem -e, mire ő, a Tőle egyátalán nem ismert módon így válaszolt: "Meg ne próbáld, anya!"

Sielés terén mindketten fejlődtek: Beni már egyedül gyakorlatilag bármilyen pályán lejön, de kezd nagyon vakmerő lenni, azt siszi, már tud síelni. Gusztit sajnos csak utolsó nap "csípte meg" valami, mikor közölte, hogy ő majd egyedül megy a tányéros felvonón, és második körtől már ment is neki nagyon szépen. A lesiklás és a hóekézés még kevésbé, de az is jobban ment végül, mint a hét elején.

Képeket oldalra töltök fel.

Újabb levél

Elfogyott a macskanyelv, így Beni újabb levelet írt az Angyalkáknak.


"Folyóírással" próbálkozik.

Levél az Angyalkának

Még szilveszter előtt írt egy levelet Beni az Angyalkáknak, lesznek szívesek pótolni a lefogyott szaloncukrot, csokit a fáról.


Tegnap aztán bővebbre sikerült az újabb levél.

"Kerekszepen SOKIT VAGY CSOKIS SZALONCUKROT MEG AMENYIT PENCT TUC HOZNI KÖSZÖNÖM SZePeN HA HOZOD AMIT KEREK"

Pénzt nem kapott, de örült, hogy pár becsomagolt macskanyelvet sikerült még a fára csempészni éjjel.

A Húr

Meddig feszül, és mikor pattan el? Guszti tegnap igencsak próbára tett.
Reggel békésen hagytam az oviban, de mikor délután mentem érte, hogy menjünk az uszodába, azzzal fogadtak, hogy Guszti felaprította a pár nappal korábban bevitt könyveit. Egy nagy szemeteszsákban hoztam haza a maradványokat, hogy este megnézzem, lehet e belőlük még könyvet csinálni újra. Leszidtam, magyaráztam, kérdőre vontam. Semmi.
A kérdésre, hogy miért csinálta, csak annyi volt a válasz, hogy "nem tudom"

Út közben megfogadta, hogy jóvá teszi azzal, hogy az usziban szépen dolgozik.
Kamu volt ez is.
Alig 10 perc után rákezdett a hisztire, és üvöltött, mint a sakál. Mindez azért, mert az egyik feladat után nem akart a következőre váltani, hanem az előbbit akarta folytatni. Kénytelen voltam kitenni a vízből, visszasétálni vele az öltözőbe, és betenni a hideg zuhany alá. Maradt utána még negyed óránk, hogy dolgozzon is valamit. Aztán mint aki semmit sem csinált, mosolyogva köszönt el Emese nénitől.

Reméltem, hogy ezzel vége az aznapi cirkusznak, de persze sejtettem, hogy nem.

Itthon Benivel nekiláttam leválogatni a hazahozott szemeteszsákból, melyik lap melyik széttépett könyvhöz tartozik, közben 5 percenként ránéztem, mit csinál a szobában a Guszti. Szépen játszott.
Egyszer szólt a Beni, hogy valami büdöset érez. Hát persze Guszti betojt. De nem úgy ahogy mostanában szokta, hogy éppen csak, hanem mindent benyomott a bugyiba.
Számonkértem, próbáltam higgadt maradni, nem leszidni (a szidás ugyanis semmit sem használt eddig ez ügyben) kérdőre vonni.
A kérdésre, hogy miért csinálta, közölte: "azért Anya, hogy téged bosszantsalak"

És akkor most ilyenkor mit kell lépni????

BUÉK!

Délután kicsit csillagszóróztunk a kertben, majd édesanyáéknál szilvesztereztünk - ami főleg a Matyiknak volt nagy szám.
Már majdnem fél 11 volt mire ágyba kerültek. Beni még maradt volna tovább, de persze így is elaludt egy pillanat alatt.

6 körül fellőttük a rakéktákat, (gyerek)pezsgőt ittak, és élvezték az éjszakát.