Elmentünk és megjöttünk

A hosszú hétvége alatt síelni voltunk a gyerekekkel, ezúttal is Lofer-en.
Guszti teljesítménye hullámzó, ha megfeledkezik arról, hogy "babásan" viselkedjen, ahogy ő mondaná, akkor alig érjük utol, egyedül megy le minden kék vagy piros pályán (néha feketén is), de ha rájön az "ötperc", a kék pályán is jajveszékelve csúszik le, és mondogatja, hogy ez túl meredek.

Beni persze hozta megint a formáját. Amennyire ritkán esett a Guszti (aki mindig a biztonságra törekszik) annyira vakmerő a Beni. Volt jó néhány esése, mikor a lábát fogta, hogy hú de fáj, aztán szerencsére nem lett semmi komoly baja - csak én aggódtam magam betegre.

Idénre nekik ez volt az utolsó csúszásuk, mi még ha találunk havat április első hetében Olaszországban csúszkálunk egy kicsit.

Lassan tavaszodik

Előkerültek a bicajok, igaz, először még akkor, amiikor hó állt az udvaron.
Azóta nap mint nap használják, annyira, hogy hétvégén sikerült a két bicajnak mind a négy kerekét kilyukasztani.
Így hát azóta feltérképeztem hol van a közelben bicikli szervíz, és hogy hogyan fér be a kocsiba egyszerre a két bringa.

Spenótot kakaóval

Egy reggel az iskolában Guszti így válaszolt, mikor megkérdezte egy tanítója, mit reggelizett.
A spenóton ez esetben a tejbegrízt kell érteni, de hogy miért keverte össze, azt nem tudom. Talán hasonló az állaga.

Mindenesetre a tejbegríz reggeli után este is követelte hogy főzzek neki tejbegrízt, és elég nehezen sikerült a fejébe tuszkolni, hogy délutántól már nem kaphat tejterméket.