Visszaszámlálás

Bár az én gondolataim még máshol járnak, Beni ma is emlékeztetett rá, hogy "lassan ideje lenne összepakolnod, Anya!"
Miután Beni megtudta, hogy Apa "szállodajegyet vett", ahol a kertben lehet horgászni is, és ahová a bicikliket is el lehet vinni, minden alvás előtt és után számol, hogy még mennyit is kell aludni.
Én meg sakkozhatok, hogy kinek, mit kell vinnem, és hiányzik e még valami, amiért két tárgyalás közt a boltba is el kell mennem.

Enyém a vár!

Tegnap előtt reggel érkezett meg a játszótér, ami az épp aznapra időzített áramszünet miatt kicsit lassabban, de felépült délutánra, mire a Beniék hazajöttek.

Azóta a "szeretnék játszótérre menni" felkiáltás más értelmet nyert.

A kötélpályának még keressük a megfelelő helyet, de ami késik, nem múlik.

Ugye?

Tegnap újabb torna (bhrg) kontrollon voltunk, ezúttal a Gusztival. A késői (fél 12) időpont ellenére Guszti nem, vagy csak alig nyafogott, hogy éhes, vagy álmos, és szépen végig tornázta a feladatsorát, majd mikor a Juli nénink új feladatokat állított össze neki, békésen játszott, és bár az új feladatsornál kicsit veszített érdeklődéséből még mindig szófogadó volt.


Ilyen békés előzmények, és a mai délutáni alvás után kaptam az alkalmon, és bíztattam Gusztit, hogy no, akkor tornázzunk egyet.

Az új feladatsor begyakorlása mindig nehéz, de ez a mai nap egy horror volt. Guszti a 20 perces (eleinte persze lehet akár 40 perces is) feladatsorával több mint egy órát szenvedett úgy, hogy félidőtől potyogtak a könnyei. Mikor végeztünk, még vagy 10 percig hüppögöt.


Aztán elindultunk a Beniért az oviba, és az én drágám azt mondja nekem a kocsiban:

"Szépen tornáztam ma, ugye?"

Pán Péter

Vasárnap délután a Pán Péter c. előadáson a Vígszínházban voltunk.
Félelmeim - melyek a darab 2,5 órás hossza miatt voltak meg bennem - teljesen alaptalannak bizonyultak. A két, több mint egy órás felvonást érdeklődve, néha tátott szájjal nézte végig a két Matyi, s a hazafelé vezető úton feltett kontroll kérdésekre is igen jól válaszolgattak.



A leghelyesebb mind közt az volt, mikor Pán Pétert említve (aki csillámport szórt Wendyre, és azt mondta, hogy gondoljon valami szépre, akkor ő is for tudni repülni) megkérdeztem a gyerekeket, ők mi szépre gondolnak.
Beni azt mondta, ő egy tulipánra gondol, de Guszti pedig közölte: ő virslire, és kolbászra.

Buli volt a mi utcánkban

Kissé megkésve sikerült ugyan összehozni az idei szülinapi összejövetelt, de így is nagyon jól sikerült. Volt minden: evés, ivás, eső és napsütés, játék, móka, kacagás.

És ami a legjobb az egészben: estére két kis hullafáradt Matyi.

(további képek bal oldalon)

Gyerekcsere - Cseregyerek

A gyerekek betegsége, és több intézni való miatt a minap úgy alakult, hogy a fiúk Édesanyáéknál aludtak, én meg az Adriennre vigyáztam kb. 3 órán keresztül.

Igaz hogy ő lány, meg fiatalabb, meg csak egyedül van, de AKKOR IS: sokkal egyszerűbb volt vele ez a 3 óra, mint a Matyikkal 10 perc.

Ügyesen elsétált a Dédi házáig kettőt előre, egyet hátra tempóban, megszagolgatta a kutyatej sárga virágait, bekukucskált minden kutyushoz, és hazafelé se volt nyafi, jött a lábán egyedül.

Tündéri, szófogadó kiscsaj volt, minimális nyafival a lefekvéskor.

Tudtam én, hogy nem minden gyerekkel olyen mozgalmas az élet, mint a Matyikkal.

Horgász a pácban

A húsvéti hétvégén - kirekesztve a gyerekes családi programokból - kétszer is volt alkalmunk pecázni.

Guszti a hal kibelezésben fejlesztette tudását, Beninek pedig a türelmét fejlesztettük - minimális sikerrel.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket!

Beni segédletével a hét közepén elkészültek a nyuszik. Azóta bőszen őrzik a bejáratot, én meg törhetem a fejem egy újabb barkácsolnivalón.

Rontó Pál

A tavaszi szünethez erős idegzet kell. És amikor ez a rongálást felfedeztem, még nem is tudtam, hogy Guszti bárányhimlője miatt hosszított szünetnek nézünk elébe.

Ha valaki nem látná jól a képet: az ördögök a hátsó szomszéd felé néző drótkerítés egy kb. 2 méteres darabját amortizálták le.



Közel egy órámba telt újra fonni.

Húsvéti bárányka

Ahogy teltek a napok, nőtt bennem a remény, hátha elmarad a második felvonás a bárányhimlő témában.

De nem.

Gusztin ma reggel megjelentek a pöttyök, úgyhogy a húsvéti locsolkodásnak, családi összejövetelnek, és persze a jövő heti óvodába járásnak is lőttek.

Nem is tudom minek "örültem" ennyire utoljára.

Barkácsolás

Ha valakinek nem lenne elég fantáziája ahhoz, hogy kitalálja, mivel kötöm le a két gyerek (de főleg a Beni) figyelmét az itthon töltött napok alatt, hát annak íme egy kis ízelítő:

A tábla elkészítéséhez kellett egy kis maradék fa, dekopír fűrész, festék, régi karó és két szög. Minden mozdulathoz sok türelem, és egy tudálékos inas.

Az eredmény persze nem csak a tábla, hanem az is, hogy a Beni gond nélkül elmondja melyik dobozban milyen gép van (szalagcsiszoló, dekopír fűrész, sarokcsiszoló, fúrógép, stb.) és mire használható.

A következő munkánk 2 nyuszi figura, amivel még nem vagunk teljesen kész, de a holnapi utolsó nap után jön a tavaszi szünet az oviban.

:)

Nem emlékszik?

Előzménynek elég annyi, hogy a homlokomnál találtam egy megkurtított tincset, ahol a hajam maximum 3 centis.

Miért a Benire gondoltam, mint tettesre? Hát mert alig pár hete mindkét szempilláját ollóval vágta rövidebbre. Lassan nőnek az új pillák, de azért még látszik, hogy rövidebb, mint volt.

Beninek már feltettem a kérdést korábban is, de nem sikerült belőle értelmes választ kihúzni, így pár hét elteltével újból nekifutottam.
- Benikém, tudsz valamit erről? Te vágtad le anya haját?
- Nem, nem én voltam. - (gyanús másfelé nézés)
- Nyugodtan megmondhatod, nem szidlak meg, csak szeretném tudni - mondtam
- (nincs válasz)
- Na, Beni? Mond csak! Nem nő meg a hajam gyorsabban, csak szeretném tudni.
Erre Ő:
- Hát, nem emlékszem, hogy én vágtam le. Nem emlékszem, hogy mikor vágtam le.

:)

Remélem legközelebb nem a fülemnek esik neki.