Születésnap - itthon

A bárányhimlő diagnózisom hibátlan volt.

Járt nálunk a doktornéni, és megerősítette azt, amit más úgyis tudtam, és amit Gergő nem akart elfogadni: Nem lehet hogy valamilyen allergia? -kérdezte. Hát nem.

Reggel felköszöntöttük a fiúkat, majd egy gyors öltözés után neki is láttunk összeszerelni a tűzoltó állomást. Jó választás volt, mert reggelit sem akartak enni, annyira lekötötte őket a játék. Kitartott vagy fél 11ig az érdeklődés, ami nagy szám, mert ez bő 2 órát jelent.



Utána újabb és újabb foglalkoztatók jöttek: volt festés

az új sor és minta rendezést fejlesztő játék kipróbálása:

és persze sok bolondozás:



Ebéd előtt még feltettük a szülinapi girlandot, és lufikat fújtunk.
Alvás után a kertben bohóckodtunk, zenét hallgattunk. A kedvenc, amit 150szer is meg kellett hallgatni az Alma együttes "Remek a hangulatom-tom-tom, ma van a szülinapom - pom - pom című slágere.
A lemezre kiírt számok közül még egy remek darab van, amit ugyanez az együttes ad elő: a "Nád a házam teteje, rászálotta cinege" nóta feldolgozása. Gusztinak mintha a vérében lenne a nótázás, pár taktus után rázta rá a fenekét, és második harmadik meghallgatás után már énekelte is. Mivel jól kezelik a lejátszót, nem sikerült e két számon kívül mást hallgatni, anniyra tetszett nekik, hogy mindig visszakapcsoltak a már ismert nótára.

Báránykám

Ma este felfedezten Benin pár pöttyöt, ami minden jel szerint csak bárányhimlő lehet. Hétfőn (a szülinapján) majd megmutatom orvosnak is, de nem hiszem, hogy mást mondana.
Szerencsére be van oltva mindkettő, úgyhogy egy - a neten fellelhető irodalom szerint - rövid, gyors, és a pöttyökön kívül tünetmentes lefolyásra számítok, ami azért még mindig azt jelenti, hogy a jövő hetet itthon kell töltenünk.
És persze az is kérdés, hogy a Guszti elkapja e, és ha igen, akkor mikor.

Hurrá :(

Hétvége még

Szombat délután családi összejövetel volt Édesanyáéknál MAmi 85. születésnapjának alkalmából. Az ilyenkor szokásos őrjöngés, nyuszi nyúzás és egymásnak örülés miatt a fiúk hullaként dőltek az ágyba este.

Másnap frissen és üdén ébredt rajtam kívül mindenki, így az ötletgazgda csomagolásra intett, és kaptam egy órát csípás szemem kinyitásától kezdve arra, hogy valamennyiünk sífelszerelését (utielemózsiát, innivalót, játékot az útra, és némi jókedvet) összecsomagoljam, és a gyerekeket is a rajtvonalra állítsam.

Kisebb kitérő miatt valamivel 11 után jutottunk el a semmeringi (Stuhleck) felvonóhoz. Beni remekelt, így Gergőnek alkalma nyílt többször is a hegy tetejéig felvonózni vele, lefelé pedig igyekezhetett, hogy utolérje. Guszti nyűgös - nem tudom mit akarok, de azt nem amit ajánlasz - formájában volt. A felvonó tetején azért nyafogott, hogy még felvonózzunk, de azt nem nagyon akarta elfogadni, hogy ahhoz, hogy felmenjünk, le is kell csúszni.

Este izomlazítónak engedélyeztem egy kis habfürdőzést.

Benedek nap itthon

A hétvége megint jó sűrű volt a programok tekintetében. Szombaton csendben felköszöntöttük Benit itthon. Kapott egy lépegetőt és egy mesekönyvet is, amit azonban a Guszti azonnal magáévá tett, és Beni még könyörgések ellenére is csak nehezen jutott oda, hogy ő is megnézze. Lépegetőt Guszti is kapott, mert bár ezt ők nem tudják, nagyon jól javítgatja a mozgásukat, és erre még mindkettőnek szüksége van.

Beni traktorozott, Guszti pedig öregurasan leült egy karosszékbe, és feltett lábbal olvasgatott a napon. Pont mint a parkban ücsörgő nagypapák.

Visszaszámlálás

A Matyik már készülődnek az ünnepekre. Naponta elhangzik, hogy hányat kell még aludni a születésnapig, névnapig.
Természetesen a kívánságok is előkerülnek, és hála a mindenféle prospektusnak, amit bedobálnak a postaládánkba, fel fel hangzik, hogy "ez kell nekem".

Előkerültek a bicajok.

Szép napsütéses szombat délelőtt előkerültek a bicajok. Másfelé is jártunk, így végül Nagymaroson vettük ki a járgányokat a csomagtartóból. Az első pár körön azért látszott a téli kényszerpihenő, de összességében azért élvezték.

Beni rendkívül hisztis volt, minden esésért, rosszul sikerült kanyarért mindet okolt, Guszti azonban sokat ügyesedett a kanyarodásban, és bár a fékezés nem megy olyan jól, mint tavaly, azért még lesz alkalmuk gyakorolni.

Mi mennyi, mennyi az annyi?

Nem ma kezdődött, már egy ideje foglalkoztatja a Benit az, hogy mire való a pénz.

Bár egy éve még kioktatta a szomszédot, hogy az anya nem dolgozik, ő az automatából veszi a pénzt, mára már tudja, hogy semmi sincs ingyen. A napokban elmagyaráztatta, hogy működik a sárga csekk, és bár még vannak olyan botlásai, hogy kijelenti pl. a rosszul záródó tolóajtóra, hogy "nem baj, majd veszünk másikat", szép lassan érik benne össze, hogy honnan jön a pénz és hova megy el. Egyre gyakrabban jelzi, ha feleslegesen ég egy lámpa, vagy folyik a víz, és mondja, hogy az pazarlás.


A vágyait persze még nem tudja korlátok közé szorítani, így például tegnap is rábökött egy katalógusban látott játékra azzal, hogy az "kell neki". Egy játék légkalapács.


Apa kéznél volt, és mondta neki, hogy semmi gond, vegye meg magának. Persze Beni felháborodott, hogy honnan lenne neki pénze, mikor nem is dolgozik.



Az ötlet régi, az alkalom adta magát: elmagyaráztam, hogy bizony nem csak felnőtt munkával lehet pénzt keresni, hanem ha igyekszik, és itthon segít, egy kis perselybe gyűjtheti az érte kapott pénzeket, és összegyűjtheti a játékra valót.


Azóta igyekszik, és ha nagyon szeretné azt a játékot, a következő napokban lesz egy kis segítségem. Tegnap jó párszor rákérdezett mit segíthetne, részt vett a mosogatógép kipakolásában, a mosás bekészítésében, és teregetésben, és a terítésben is.


Persze kért volna azért is a perselyébe, amiért nem jár: azért, hogy szépen tornázott. Igaz, hogy igyekezett, de megegyeztünk, ez a kötelessége, ezért legfeljebb egy tavasz matrica jár.



A matrica gyűjtés mindkét fiút motiválja, és bár még nem találtam ki mi lesz a jutalom, igyekeznek, hogy mire a nyuszi jön, a tojás tele legyen matricában.



A Benié a csibe, a Gusztié a házikó jellel ellátott rajz.

Európa?

Délutái autós portyánkról hazafelé jövet kivételesen nem mese, hanem valamelyik rádió adó szólt a kocsiban, benne a hírpercek.
Beni elkapott egy szót, ami felébresztette kíváncsiságát, és rákérdezett:

- "Anya, mi az az Európa?"
Mély levegőt vettem, és megpróbáltam egy öt éves nyelvén elmagyarázni.
Elsőre nem sikerülhetett túl jól, mert mikor mondtam, hogy Európa egy földrész, és azon kívül van még Afrika, meg Amerika is (ezekről hallott már) gyorsan közbevágott:
- "Meg Ausztria földrész is, ugye?"
- "Nem" -mondtam, és tovább próbálkoztam. Lassan állt össze a kép, de a rész egész kapcsolatot szimbolizáló csokis torta / tortaszelet meghozta a várva várt eredményt.
- "Európának hívják a tortát, abból egy szelet Ausztria, egy Magyarország", kezdtem, és már kérdőn sorolta is tovább a rokonság által érintett egyéb országokat, mint Hollandia, Belgium, vagy Németország.
Aztán még rákérdezett az Afrika torta és az Amerika torta szeleteire is, de közben hazaértünk, és a kapuban muszáj volt témát váltani:
- "Most kanyarodunk Anya, kapcsolj kettesbe"

Tör, zúz, aprít!

A kórság múlófélben, de ahogy kezdenek jobban lenni, egyre több energiát emészt fel az, hogy relatív értelmesen, komolyabb károk és sérülések nélkül éljük túl a napot itthon, édes hármasban.

Délelőtt még úgy ahogy ment. Játékokat válogattunk, ebédet főztünk, muffint sütöttünk, átrendeztük a szobájukat, mostunk, teregettünk, szomszéd tyúkokat etettünk, felaprítottuk az összeszáradt karácsonyfát. Utána ebéd és alvás. Eddig nem is volt nagy gond.

DE ami utána jött:

Arra sem volt erőm, hogy leszidjam, annyira kizökkentett a Beni fél perces ténykedése. A korábban jobb sorsra érdemes, három ágból álló, és a lakás legnagyobb szobanövényének számító zöldségnek annyi. És ami a legszebb az egészben, hogy este az apjával közölte, hogy "Anya miatt történt"

Mert én azt kértem, hogy kapcsolja fel a villanyt (a kapcsolót egyébként lábujjhegyen állva simán eléri), és ő a cserépre állt volna fel, hogy ezt megtegye. A cserép persze ezt nem támogatta, eldőlt, Beni pedig letarolta az egészet növényt.

Öröm az ürömben, hogy maga is annyira megijedt, hogy nem rágta az agyamat vacsoráig mással, hanem kb. 5-től fél 7-ig csendben, veszekedés nélkül eljátszott a Gusztival a szobájában.

Agyrágó Bogár

Benire legtalálóbb jelző mostanában, ha azt mondom rá, olyan, mint egy agyrágó bogár.

Ha egyszer a fejébe vesz valamit, addig mondja, míg ki nem szaladsz a világból. Ilyenkor levegőt is ritkábban vesz, és csak mondja, és mondja, és mondja...

Hogy most miket például?

Hát az egyik örökzöld téma a napokban a gyertya gyújtás.

Anya, mikor gyújtunk már gyertyát? Most meggyújtjuk? Hol van a gyertya? Hol a gyufa? Csak veled, de meggyújtjuk? 2 perc szünet, és mondja tovább. Akár induláskor, akár fürdés előtt, mindegy. A leglehetetlenebb helyzetekben.

Ma Újpestről hazafelé tartva pedig a nemrég szerzett tudását hasznosítva karattyolt.

És be nem állt a szája.

"Most egyesbe Anya!"

"Most kanyar jön, akkor kettesbe kell kapcsolni, ugye?"

"Most már hármas, nem?"

"Megint kanyar jön, kapcsolj kettesbe!"

"Fékezz, Anya, már mindjárt piros!"

Rosszabb, mint a GPS, nem lehet elnémíttatni.

Kórház a város szélén

Sikerült összeszedni valamilyen beazonosíthatatlan kórt. Ugató köhögés és brutál gyorsan felszökő láz. Ebből a köhögés a rosszabb, aludni sem tudnak tőle.





Szükségem lenne egy varázslóra, aki segít a két romos gyerekkel olyan benti foglalkozásokat kitalálni, amit nem unnak meg 2 perc alatt, vagy ha megunnak, hát kitalál mást, vagy ha nem talál ki, csak levezényli.

Ha csak negyedóránként kell új és elég egy új ötlet a két gyereknek, az is minimum 16 féle foglalkoz(tat)ás délelőttre, és minimum annyi délutánra.


Annyi nincs is.



Mese olvasás - vetítés - színezés - gyurmázás - gyertyagyújtás - tévé nézés -matricázás - legózás - kirakósozás (ez persze Beninek nem jó ) - konyhai sütögetés - festés - és kezdjük előről véletlenszerű sorrendben, de néha párhuzamosan, ha nem egyet akarnak.

Az esti jól megérdemelt pihenést pedig csak a láz zavarjatja meg: óránkét ébreszteni magam, hogy vajon elindul e a láz lefelé, vagy vizezhetem a törölközőket.

Komoly kérdések.

Mi foglalkoztat egy közel öt éves gyereket?

Leginkább mindig más, de azért van egy két érdekes, nehezen elmagyarázható, vagy nem éppen korosztályos téma.

Például, hogy hogy működik a "sárga csekk", és hogy lehet vele pénzt küldeni.
De az is napi téma, hogy ki mikor hal meg.

Beni maga így válaszolja meg a kérdést:

- "Mi lenne anya, ha most a Guszti meghalna?"
- "Hogy jut ez eszedbe, Benikém?"- kérdezem.
- "Na jó, akkor nem a Guszti, hanem én" - mondja.
- "????"- (értetlenkedek)
- "Akkor álomba zokognád magad , ugye Anya?"

Mindig tanulnak valamit!

Mindig is tudtuk, hogy a gyerek társaság, - legyen az akár óvodai, akár családi - hihetetlen fejlődési ugrásokat eredményez egy gyereknél.

Ennek legékesebb bizonyítéka, mikor ma reggel Beni elkezdte nevelni a Gusztit:

"Mindjárt felpofozlak"
"Na jó, ne félj, nem pofozlak fel"
"Na ezt kapd el, ne a náthát!"