Gusztinak pár hete szereztünk egy bicajt, kék színűt, 20"-ost.
Egyből beleszeretett, elnevezte rendőrbicajnak.
Hétvégén elindultunk, hogy kipróbálja. Gondoltam majd gyalog megyek mellette, hogy segítsem.
De Gusztikám felült, és ment. Meg sem állt.
Mint aki egész életében tudott kitámasztó nélkül menni, ugratni , fordulni. Nagyon tetszett neki.
Beni eleinte bíztatta: "Nagyon ügyes vagy, gratulálok" meg ilyesmi. Aztán mikor rájött, hogy ez már így marad, most már Guszti is tud, nem csak ő, akkor elkezdett bunkózni. Bevágott a Guszti elé.
Majd mikor így sem volt elég a figyelem, elkezdett nyavajogni, hogy G. várja meg.
Erre a Guszti: "Minek álljak meg, hisszen én tudok biciklizni?"
