Gusztikám pár napot itthon töltött a héten. Csúnyán köhögött, gondoltam ráfér egy kis pihenés. Az édes kettesben töltött órák mindig jókat hoznak ki a gyerekekből. Megszelidülnek, és sokkal kevésbé elviselhetetlenek, mit együtt. Guszti emellett napjában többször odajött hozzám azzal, hogy "csak egy puszit adok", majd adott egyet, és ment vissza játszani.
Ma hívtam délután, hogy jöjjön ki a szobájából tornászni.
Első válasz az volt, hogy: "Mindjárt jövök".
Ismételt hívásra már jött is, és azt mondta: "Már jövök is, Bogaram"
Vajon hol hallotta? :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése