Mindkét Matyi jelentős méretű pocakkal büszkélkedik - de persze most is a Guszti vezet.
A mai délután után már nem is csodálkozom.
Alvás után uzsonnával indultunk el itthonról, de mire a Dédihez értünk, valószínű éhen akart halni, mert térült fordult, és egy karalábé levélt rágcsálva került elő. Jeleztem neki, hogy a karalábénak nem a levelét, hanem a gumóját szoktuk enni, de nem nagyon érdekelte. Közölte, hogy ez káposzta, és megeszi :)
A Déditől a Pöltenbergbe mentünk, mert egy kis ribizlit kellet pucolnom. Míg én dolgoztam, a fiúk az udvaromo homokoztak, játszottak. Gusztó néha eltűnt a bokrok közt, és ribizlit, málnát eszegetett. Ezt nem bántam, de igencsak meglepett, mikor a nyuszinak már felszolgált (valószínűleg avas vagy egyébként emberi fogyasztásra alkalmatlan) perecnek látott neki, és örömmel konstatálta, milyen finomságot talált.
Kicsit elszomította, hogy meg kellett tőle válnia, de hamar talált mást: ha hagyom, nekilát a még totál éretlen szőlőnek. Jó darabig téma volt, hogy mikor lesz kék a szőlő, mikor eheti meg, mikor van az az augusztus, és miért lesz fosós az éretlen gyümölcstől.
Hiába, ma is tanult valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése