Sikerült összeszedni az első nyavaját, igaz ezt én szereztem valahonnan, nem a gyerekek. Láz, torokfájás, nátha, arcüreg és fül érzékenység. Ez jutott nekem. Csupa jó. Mindehhez ma reggelre összeragadt a szemem, és ami még rosszabb, a szomszéd szobában a Beninek is. Szép, piros, váladékos: tipikus kötőhártya gyulladás. De Beninek legalább más tünete nincs. A héten már nem mehetünk sehova.
Szerencsére az étvágya, és a szövege még a régi.
Ebéd előtt közölte: "ilyen ez az élet, mindig betegek leszünk" - majd hozzátette: "de hálásak lehetünk a Jóistennek, mert igaz, hogy betegek vagyunk, de legalább élünk".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése