Párszor már átéltem, hogy főleg nem rajtam múlik, hogy mi történik a gyerekekkel, így ma is.
A gyomrom még mindig diónyi, pedig igazán edzésben tartanak az ilyen eseteikkel.
Ma Gusztikám domborított. Kivettem a létrát a pincéből, és csak résnyire maradt nyitva az ajtaja. Mikor Guszti elkezdett közelíteni, szóltam egyszer, kétszer, sokszor, de hiába. Épp gondoltam, hogy a fegyelmezés más formáját kell választanom, és megindultam felé, mikor megbillent alatta a pince fedele, és leesett.
Épp odaértem, hogy elkapjam.
Az érzés, hogy már akkor sem végzem rosszul a dolgom, ha egyáltalán megérik a felnőtt kort, megint hatalmába kerített, mint akkor , amikor évekkel ezelőtt a Beni nyakáról kellett letekerni a kötelet.
Istennek hála ezúttal sem történt semmi baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése