Most épp a Gusztó maradt itthon pár napot, mert elkapott valami has-bajos vírust, és ez kellőképpen meg is viselte a Benit. Egyébként ő amúgy sem bírja, ha látványosan kevesebb figyelem jut rá. Ezért is volt angyali, mikor csak vele mentem kettesben az uszodai foglalkozásra hétfőn, és valószínű ennek köszönhető az is, hogy utána gondolt egyet, kötött magának egy batyut, és elindult, hogy elmegy világgá.
A batyuba egy legóból épített kisautó, pár ragtapasz, és egy doboz rágó került.
Guszti persze magából kikelve kiabált, hogy "Benikém, én testvérem ne menj el!", és a képen még a könnycseppjei is megcsillannak.
Ahogy a Beni megnyugtatta, hogy "Ne sírj Gusztikám, csak vicceltem. A kapuig sem jutottam volna el, este hideg van, nem megyek sehova!" - Guszti elcsendesedett, és folytatódhatott minden a szokásos menetben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése