Egy bő hetet távol voltunk a gyerekektől, mert most kettesben mehettünk nyaralni, a fiúk pedig nagymamáéknál voltak.
- amikor a vacsoraasztal társaink az úton megkérdezték, hiányoznak e a gyerekek kénytelen voltam "igen, de" kezdetű mondattal válaszolni. Nem hiányzott a visitozás, a kakás bugyi mosás, és a hajnali kelés sem, ahogy az állandó éberség sem, amivel a Matyik testi épségére kell szüntelenül vigyázni, és megóvni őket újabban leginkább egymástól.
- még út közben jeleztem Gergőnek, hogy tuti lesz valami baleset, mert az majdnem kizárt, hogy ne történjen velük valami. És tényleg: Beni miatt kénytelenek voltak bemenni a baleseti sebészetre, de szerencsére semmi komoly, csak egy kis rándulás.
- itthon az első nap együtt csak azt hallgattam, hogy milyen jó volt Nagymamáéknál. Azért volt egy kis torzítás is, pl. hogy ott többet tévézhettek.
- Nagymama azzal fogadott, hogy G. elhagyta a bekakálós műsorát, de ahogy találkoztunk (már tegnap is és ma is) újból produkálja magát. A napnál is világosabb, hogy csak engem szivat...
Nem baj, majd csak megoldjuk ezt is. Legalább van min dolgozni a pszichológusnak, nem feleslegesen járunk hozzá.
Az útunkról pár képet tettem az albumunkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése