Elbíztam magam a szemüveggel kapcsolatban.
Ma fél 9 után síri hangon telefonált az ovónéni: Guszti felaprította a szép új szemüvegét.
Mindig az van bennem, hogy akkor hívnak, ha baj van, ezért nagyon megörültem, hogy csak a szemüvegnek lett baja, nem a Gusztival kell kórházba szaladni.
Sejtettem, hogy nem lesz hosszú életű a szemüveg, de az elmúlt napok alapján reménykedtem, hogy talán mégis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése