A hosszú hétvége alatt síelni voltunk a gyerekekkel, ezúttal is Lofer-en.
Guszti teljesítménye hullámzó, ha megfeledkezik arról, hogy "babásan" viselkedjen, ahogy ő mondaná, akkor alig érjük utol, egyedül megy le minden kék vagy piros pályán (néha feketén is), de ha rájön az "ötperc", a kék pályán is jajveszékelve csúszik le, és mondogatja, hogy ez túl meredek.
Beni persze hozta megint a formáját. Amennyire ritkán esett a Guszti (aki mindig a biztonságra törekszik) annyira vakmerő a Beni. Volt jó néhány esése, mikor a lábát fogta, hogy hú de fáj, aztán szerencsére nem lett semmi komoly baja - csak én aggódtam magam betegre.
Idénre nekik ez volt az utolsó csúszásuk, mi még ha találunk havat április első hetében Olaszországban csúszkálunk egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése