2009. február 26., csütörtök

Hó, síelés, állatok... Szerencsésen hazaértünk.

Nagyon kellemesen, ugyanakkor fárasztóan telt az idei síelős csalási telelésünk.



A legmegrázóbb: minden nap már 6 óra előtt keltek a fiúk.

A legeredményesebb: Beni, aki a hét végére megtanult egyedül felvonózni, és hóekével, kanyarokkal lesiklani.



A legviccesebb: Beni a teheneken nem fejni, hanem FEJTENI akarja.

A legiszákosabb: Guszti, aki minden pohár/doboz sörünkre rámozdult:"Kéjek sö:t.".

A legidegesebb: Benedek, aki annyira kiakadt azon, hogy a felvonós a feneke alá akarta segíteni a tányért, hogy a következő körökben "Keine Hilfe, bitte" mondattal csúszott a felvonóhoz.
A legmozgalmasabb: Gyuriék ottléte alatti pár óra - öt gyerekkel egy fedél alatt.
A legbüdösebb: tehénistálló, ahol a gyerekek etették, és fejték is az állatokat, és ahová ottlétünk alatt új kisboci született.

A legizgalmasabb: hóláncos traktort vezeni:






A legcsúszósabb: a kerti játszótér havas csúszdája, az előtte ledöngölt hóval:



A legbüszkébb: Benedek, aki a bauernhof diplomához tartozó érmet le sem akarta venni a nyakából:



Itthon a hó olvad, de ez a sok élmény velünk marad.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése