Már vagy egy fél éve, hogy a mindennapjaink részévé vált az itthoni torna. Mindkét fiú 8 hetente kap új tornasort, ami a mozgásukat hivatott összerendezni. Egy egy új feladatsor begyakorlásának kezdetén vért izzadok velük, időbe telik mire megértik mit, hogyan kell csinálni. Azután azon megy a küzdelem, hogy ne egyszerűsítsék vagy rövidítsék le a feladatot.
Ha nem tudnám, hinném, hogy a javukra szolgál, már rég feladtam volna a napi küzdelmet.
A hiszti ott kezdődik, hogy ki tornázik először, majd folyamatosan tart egészen addig, míg nem végzünk. Közben minden más (akár egy szösz a szőnyegen) fontosabb annál, minthogy befejezzük a feladatsort. Ha ütemesen, együttműködve csinálnák, legfeljebb kétszer 20 perc lenne az egész, de mostanában nem ritka, hogy másfélóra is eltelik, mire végzünk.
"Mé: kell mindig to:nászni?" kérdezi Guszti minden alkalommal, de a következő kérdésével már válaszol is rá: "Hogy ügyesek legyünk?"
Hát igen, legalább összeállt nekik mit miért nyúzom őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése