Pár hónapja újrakezdtük a színházba járást, de ezúttal leginkább a Matyikkal.
Több bébszínházi előadás, Pán Péter és Borst néni után vagyink, és lassan elmarad a zokogás a Guszti részéről a szünetben illetve az előadás végén: eddig nem akarta megérteni, hogy az előadásnak egyszer vége van, és ha vége, akkor még a kedvéért sem fogják mégegyszer eljátszani.
Múlt szombat zsúfoltra sikeredett, mert a karácsonyra kapott Jégszínházi jegy, illetve korábban vett Dzsungel Könyve előadásra szóló jegy egyikét sem lehetett egy-két héttel későbbi előadásra elcserélni. Így alakult, hogy délelőtt 11től Csipkerózsikát néztünk a Jégszínházban, majd egy gyors ebéd után fél 3tól már Balu és Bagira kalandjait néztük. A sokat emlegetett nóta - "ha beindul a nagy nagy pofonofon, ketten osztozunk meg a pofonokon"- osztatlan sikert aratott.
Csakúgy, mint az eheti előadás: az Abigél.
Mivel az előadáson elhangzott dalokat tartalmazó lemelezt nem egyszer a gyerekekkel együtt hallgattam, valamennyi számot ismerik kívülről. A dalok szövege alapján már - főleg a Beni -korábban kérdezősködött, hogy ki az a tábornok, és miért áruló a Vitay, de most az előadás alatt már minden tisztázódott.
.. és este kis lovag figurákat tologatva közölte, hogy most a németek háborúznak a magyarokkal. (hiába, a történelemet még nem ismeri)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése