Elkezdődött az ovi, és valamennyi különóra újból. Jó volt a szünet, de még jobb, hogy vége van. Visszakaptam a békés délelőttjeimet, így egyelőre nem marad éjszakára munka.
A gyerekek energiája az egekben, a karácsony körüli kis náthának már nyoma sincs.
Néhány szösszenet a hétköznapokból:
Jó pár napja megint elkezdtek éjszaka átjárogatni hozzánk a fiúk. Főleg a Guszti, de néha a Beni is. A szünetben nem volt nagy gond. max. aludtunk 7-ig (talán fél8ig) de most, hogy fél 8kor már indulnunk kell, valahogy le kell koptatnom róluk ezt a szokást.
Beni persze megfelelő indokot is talált rá: "Anya, azért szeretek a te ágyadban aludni, mert neked a takaród is olyan puha, mint a párnád" (ugyanis tollpárna és tollpaplan van a mi ágyunkban) . Esti lefekvés után aztán ismét visszatért a témára: "Szerintem azért nem tudok elaludni, mert nem ugyanolyan puha a paplanom, mint a párnám" (ugyanis nekik mosható, nem toll töltetű paplanjuk van).
Mikor jeleztem neki, hogy az elmúlt öt évben ez nem okozott gondot, közölte, hogy de igen, csak nem mondta :)
Közben felcímkézte az ágyát - mintha gyakran elfelejteném, hogy melyik az ő fekhelye. Felírta egy kartonra a nevét, majd felkötözte az ágyrácsra a kartont. (a "v" betű elsőre kimaradt, azért olyan aprócska)
Tegnap nagyon megörültem az újabb hóesésnek: amilyen mázlim van - annak ellenére, hogy 3 legény lakik a házban - nekem kellett megint havat lapátolni.
De hogy meglássam a jót is a rosszban: legalább tegnap volt alkalmam egy kicsit mozogni a levegőn. Az egészségemnek jót tett.
Beni reggel az autóban közölte, hogy ő bizony nem szereti a telet. Csak azt, hogy lehet hóembert építeni, síelni, korcsolyázni, hogy akkor van karácsony, és a mikulás is télen jön. Arra a kérdésre, hogy ezek után mit nem szeret a télben közölte, hogy azt, hogy csúszkálnak az autók, és könnyen lehet balesetet szenvedni.
Délután aztán megépítettük a Hóemberünket.
Gusztó pedig csak énekelt hozzá: "Hóembernek, se keze se lába, Hóembernek, kicsi szeme szén"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése