A kórság múlófélben, de ahogy kezdenek jobban lenni, egyre több energiát emészt fel az, hogy relatív értelmesen, komolyabb károk és sérülések nélkül éljük túl a napot itthon, édes hármasban.
Délelőtt még úgy ahogy ment. Játékokat válogattunk, ebédet főztünk, muffint sütöttünk, átrendeztük a szobájukat, mostunk, teregettünk, szomszéd tyúkokat etettünk, felaprítottuk az összeszáradt karácsonyfát. Utána ebéd és alvás. Eddig nem is volt nagy gond.
DE ami utána jött:
Arra sem volt erőm, hogy leszidjam, annyira kizökkentett a Beni fél perces ténykedése. A korábban jobb sorsra érdemes, három ágból álló, és a lakás legnagyobb szobanövényének számító zöldségnek annyi. És ami a legszebb az egészben, hogy este az apjával közölte, hogy "Anya miatt történt"
Mert én azt kértem, hogy kapcsolja fel a villanyt (a kapcsolót egyébként lábujjhegyen állva simán eléri), és ő a cserépre állt volna fel, hogy ezt megtegye. A cserép persze ezt nem támogatta, eldőlt, Beni pedig letarolta az egészet növényt.
Öröm az ürömben, hogy maga is annyira megijedt, hogy nem rágta az agyamat vacsoráig mással, hanem kb. 5-től fél 7-ig csendben, veszekedés nélkül eljátszott a Gusztival a szobájában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése