2009. március 15., vasárnap

Mi mennyi, mennyi az annyi?

Nem ma kezdődött, már egy ideje foglalkoztatja a Benit az, hogy mire való a pénz.

Bár egy éve még kioktatta a szomszédot, hogy az anya nem dolgozik, ő az automatából veszi a pénzt, mára már tudja, hogy semmi sincs ingyen. A napokban elmagyaráztatta, hogy működik a sárga csekk, és bár még vannak olyan botlásai, hogy kijelenti pl. a rosszul záródó tolóajtóra, hogy "nem baj, majd veszünk másikat", szép lassan érik benne össze, hogy honnan jön a pénz és hova megy el. Egyre gyakrabban jelzi, ha feleslegesen ég egy lámpa, vagy folyik a víz, és mondja, hogy az pazarlás.


A vágyait persze még nem tudja korlátok közé szorítani, így például tegnap is rábökött egy katalógusban látott játékra azzal, hogy az "kell neki". Egy játék légkalapács.


Apa kéznél volt, és mondta neki, hogy semmi gond, vegye meg magának. Persze Beni felháborodott, hogy honnan lenne neki pénze, mikor nem is dolgozik.



Az ötlet régi, az alkalom adta magát: elmagyaráztam, hogy bizony nem csak felnőtt munkával lehet pénzt keresni, hanem ha igyekszik, és itthon segít, egy kis perselybe gyűjtheti az érte kapott pénzeket, és összegyűjtheti a játékra valót.


Azóta igyekszik, és ha nagyon szeretné azt a játékot, a következő napokban lesz egy kis segítségem. Tegnap jó párszor rákérdezett mit segíthetne, részt vett a mosogatógép kipakolásában, a mosás bekészítésében, és teregetésben, és a terítésben is.


Persze kért volna azért is a perselyébe, amiért nem jár: azért, hogy szépen tornázott. Igaz, hogy igyekezett, de megegyeztünk, ez a kötelessége, ezért legfeljebb egy tavasz matrica jár.



A matrica gyűjtés mindkét fiút motiválja, és bár még nem találtam ki mi lesz a jutalom, igyekeznek, hogy mire a nyuszi jön, a tojás tele legyen matricában.



A Benié a csibe, a Gusztié a házikó jellel ellátott rajz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése